A csönd és a gondolatnélküliségjó sokáig eltartott.
Barna hangjára ébredtem.
Amikor kinyitottam a szemem, furcsa, vöröses félhomály vett körül, alig láttam Barnát. De aztán ki tudtam venni mellette a tanító angyal, sőt az igazgató angyal alakját is.
Egy kicsit meg is ijedtem, nagy baj lehet, ha minden itt vannak.
Aztán rájöttem, hogy tényleg nagy baj van. Én most épp a megszületésre készülök egy ember testében. Ez a hely Dénes anyukájának a teste, az a békés dobogó hang pedig, amit a háttérből hallok, az ő szívverése. Most mi lesz?
Barna sokat beszélt, aztán az igazgató angyal is sokat magyarázott felelőtlen kisangyalokról és felelősségvállalásról. A lényege az volt, hogy én most Dénes helyén vagyok, és ezt nem lehet csak úgy kicserélni.
Egy anyaméh nem egy vasúti váróterem, amiből ki-be lehet sétálgatni – ezt Barna mondta nagyon dühösen. Szerintem azért ilyen mérges, mert egy kicsit ő is hibásnak érzi magát amiatt, ami történt. Azt mondták, ilyenre nem volt még példa. Egyszerűen vissza kellene engem vinni innen, de akkor Dénes anyukája nagyon elszomorodna, és lehet, hogy ez lenne az utolsó csepp, amitől elromlik a házasságuk. Pedig tényleg szeretik egymást, de ez a gyerekkérdés tönkreteheti őket.
Ezért úgy döntöttek, hogy ha én is beleegyezem, akkor maradhatok itt, és felépíthetem az embertestet. Persze nagyon sokat kell majd tanulnom a következő kilenc hónapban, és az emberi élet se lesz egyszerű. De kirendelik mellém Barnát, meg még egy másik tanítóangyalt, és legalább három őrangyal fog rám vigyázni. Persze ezt nem muszáj vállalnom, rajtam múlik, hogyan döntök.
Megkérdeztem, hogy ezek szerint az angyalok megszülethetnek emberként? Most végre választ kaptam. Az igazgató angyal bólintott, hogy igen. Az angyalok bármikor megszülethetnének emberként, csak eddig egy angyal sem akart a földön élni. De nincs semmi akadálya. Csak meg kell tanulni az emberi test leckéjét.
Úgy döntöttem, nem árulom el, hogy én pont arra vágytam, hogy kipróbálhassam az emberi életet, mert akkor még azt hinnék, hogy szándékosan ugrottam bele az örvénybe. Pedig tényleg véletlen volt, de én egyáltalán nem bánom, hogy így történt.
Úgyhogy csak nagy kegyesen bólintottam, hogy rendben van, itt maradok, és meg fogok születni emberként. Ahhoz viszont ragaszkodtam, hogy fiú legyek, de az mondták, az már el is van döntve, az okozott volna gondot, ha netán lány akartam volna lenni. Akkor annyi maradt csak, hogy nem akarom, hogy Dénesnek hívjanak. Barna bólintott, hogy el tudja intézni. Kérdezte, hogy milyen nevet szeretnék. Úgy döntöttem, Dániel leszek. Barna azt mondta, szól a szülők őrangyalának, majd ők megsúgják nekik, hogyan hívjanak.
Jó sok mindenről beszéltek még, el is fáradtam. Ez szokatlan érzés volt, kisangyalként sosem éreztem fáradságot. Hát, az biztos, hogy sok újdonságot fogok még megtapasztalni a leendő emberi életemben.
Már majdnem elaludtam, amikor Dénes alakja tűnt fel mellettem. Őt is elég homályosan láttam. Bűntudat érződött a hangjában, amikor megkérdezte, hogy vagyok. Mondtam, hogy egészen jól. Neki bevallottam, hogy nagyon élvezem a helyzetet, és igazából erre vágytam. Azt mondta, akkor jó, mert azért jött, hogy bocsánatot kérjen, de örül, hogy nem haragszom. Aztán kissé szégyellősen elvigyorodott, és azt mondta, ha engem nem zavar, szívesen figyelné továbbra is a szüleit, akik most már az én szüleim lesznek. Mert azon gondolkozik, hogy ha én jól fogom érezni magam itt lenn, akkor pár év múlva utánam jönne. De ha csak én megengedem.
Nekem nagyon tetszett az ötlet. De jó lesz, nemsokára majd a Földön birkózhatunk, bolondozhatunk együtt. Az biztos, hogy lesz vele gondom, mire embert faragok az öcsikémből, de érdekes feladatnak ígérkezik. Ahhoz ragaszkodom, hogy fiú legyen, de azt mondta, ő is így szeretné. És egye fene, lehet Dénes a neve, hadd örüljön az apukája. Pontosabban a mi apukánk!
Már tényleg fáradt voltam, úgyhogy Dénes el is ment, de megígérte, hogy rendszeresen látogatni fog, majd akkor is, ha már megszülettem. Az szerintem is jó lesz, legalább tudok majd kivel beszélgetni az elején, amikor a felnőttek még nem értenek engem, és ő is szokja az emberi világot, nem lesz majd olyan félénk, mire megérkezik.
Na, most alszom, és holnaptól már a földi napokat fogom számolni, méghozzá visszafelé, a megszületésemig. Még sok dolgom lesz addig.
Várj rám, földi világ, Dániel kisangyal mindjárt megérkezik!
Jövök!
