.

"Te nem véletlenül vagy itt. A létnek szüksége van rád. Nélküled a létből hiányozna valami, amit senki más nem képes pótolni. Ez ad neked méltóságot: az egész lét hiányolna, ha nem lennél itt. A csillagok, a Nap, a Hold, a fák, a madarak, a Föld - a világon minden érezné, hogy valahol egy pici vákuum van, és ezt az űrt rajtad kívül senki más nem töltheti be. Az, hogy a léthez tartozol, és hogy a lét szeret téged, hihetetlen örömöt, megelégedettséget ad. Amint megtisztulsz, látod, hogy minden irányból csak hatalmas szeretet árad feléd."



Hajnali csillag vezessen, nyári nap melengessen és angyal kísérjen utadon.

https://lh3.googleusercontent.com/-WURGWC39rDU/T0FY5-ymSNI/AAAAAAAAEy0/QupRbillI44/s1024/AM%2520ujlogo3.jpg
Szeretnék Angyalként az emberek lelkébe látni, egy pillanatra megérteni őket, s mélyen a szívükbe ásni.
Megőrizni mosolyukat, s cserébe az enyémet adni, átélni minden élményüket, s őket nem szenvedni hagyni.
Átölelni őket, ha éppen egyedül vannak, csókot adni nekik, de csak aki megérdemli annak.
Velük zokogni, s örülni, amikor csak lehet.
Hiszen ez a legtöbb, amit egy Angyal megtehet!"




Csatlakozni lehet az Angyal Magazin csoporthoz a https://lh6.googleusercontent.com/_oA6P11c91gQ/TW1DYS9j2JI/AAAAAAAAD60/7Fv2hfiUmJc/FBlog.jpg-on!

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: *Ovidia:Csillaggyermeket neveltem. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: *Ovidia:Csillaggyermeket neveltem. Összes bejegyzés megjelenítése

2011-04-03

1. Ovidia: Az Élet iskolája

1.*Ovidia alias Tóth Zsuzsanna: Csillaggyermeket neveltem c feljegyzései



Az Élet iskolája

Engem Anyának hívnak. Csak Anya. Csak Anya??
Iskolába járok. Az Élet iskolájába. Autizmus tagozatra.

Nem önként jöttem, a sors íratott be ide.
A tanárom egy nagyon jó fej: a Fiam.

A tanítási órák 24 órában zajlanak.
Percről percre vizsgáztatnak.

Többen is voltunk ezen a tagozaton, de mára már csak egyedül maradtam. A többiek megbuktak a vizsgán.

A tananyag eléggé nehéz, de van segítségem:
- a szívem az iránytű, megmutatja mikor merre menjek
- a szeretetem, ami feltétel nélküli
- a hitem, hogy van értelme
- a humorom
- a találékonyságom

Az osztályzatok:
a mosoly gyermekem arcán, ami azt jelzi, hogy jól érzi magát a bőrében.

Így jutunk előrébb és előrébb az Élet iskolájában tanár és tanítvány.

Örülök, hogy ide járhatok.

Ovidia alias Tóth Zsuzsanna

Folyt. köv.

4. Teltek a hetek

4.*Ovidia alias Tóth Zsuzsanna: Csillaggyermeket neveltem c feljegyzései

Végre hazamehettünk. Boldog voltam.

Megkezdődtek a szürke hétköznapok. Tettem a dolgom, amit ilyenkor tenni kell. Azonban a baba rengeteg figyelmet követelt magának.

Már ekkor sem működtek az eddig jól bevált módszerek. Az volt az érzésem, hogy Máté felülírja eddigi rendszerünket.

Nagyon sokat sírt, de ezt nem lehetett úgy kezelni, mint aki "csak" figyelemfelhívásból teszi. Valami volt mögötte. Valahogy nem érezte magát jól úgy, ahogy én gondoltam, hogy jó neki. Kiharcolta magának a kocsiban való tologatást, a rajtam való alvást. Csak így tudott megnyugodni. A család többi tagja nyugalmának érdekében sok választásom nem volt. Félmegoldásokkal egyébként sem elégedett meg, csak azzal, amit ő akart.

Teltek a hetek, a hónapok. Már ekkor is jellemző volt rá, hogy más, hogy furcsa. Nem tudtam még, hogy mi ez, csak éreztem valamit.

A családban is kialakult egy érdekes helyzet. Nem akarták elfogadni, hogy ez a gyerek több figyelmet követel magának. Nem értették, hogy mi történik. Csak a lányom volt nyitott erre az érzésre és ő volt az egyetlen, aki együttműködött velem és Mátéval.

Elérkezett az első karácsony. Máté ekkor 9 hónapos volt. Kétméteres fát vettünk. Szépen feldíszítettük, de ő szinte észre sem vette. Kúszott-mászott a földön, a fa alatt lévő játékokat a szájába vette, szétdobálta. Csak annak szentelt figyelmet, aminek kereke volt és azt átszellemülten pörgette.

Az első évében is, mint később is, nagyon sokszor volt beteg. Az enyhe náthától a gégegyulladásig. Hőemelkedéstől a magas lázig. Ilyenkor én is teljesen legyengültem, teljesen átvettem az ő gyötrelmeit. Szerettem volna helyette küzdeni a betegséggel. Őt pedig megóvni.

Elérkezett az első születésnapja. Ekkor már nagyon feltünő volt, hogy korához képest le van maradva a fejlődésben, de volt benne valami kifinomult intelligencia. Igaz, hogy nem beszélt, de mégis kommunikált. Mindent a tudomásomra hozott szavak nélkül is.

Ekkorra már teljesen egymásra hangolódtunk és én is az ő nézőpontjából kezdtem látni magam körül a világot. Nagyon csodálkoztam, hogy eddig mennyire megfelelt nekem az az életmód, amiben és ahogyan éltem.

5. Az első két év

5.*Ovidia alias Tóth Zsuzsanna: Csillaggyermeket neveltem c feljegyzései

Az első születésnap után egyre inkább feltűnő volt az elmaradás és a furcsaság.

Úgy tűnt nekem, hogy nem hall. Hiába beszéltem hozzá, nem figyelt. Azonban egy véletlen folytán kiderült, hogy hall, csak éppen nem törődik az elhangzó szavakkal.

Ekkorra már a családban is hatalmas feszültségek lebegtek, amit ő, mint érzékeny kis műszer, tisztán vett. Emiatt aztán ő is egyre feszültebb lett és éjszakákon át sokat sírt vigasztalhatatlanul. Ekkorra még jobban ragaszkodott hozzám, nélkülem egyetlen percre sem akart lenni. Azt is észrevettem, hogy úgy néz az emberekre, mintha egy üvegen nézne keresztül.

17 hónapos volt, egyedül elindult. Nem beszélt, furcsán viselkedett. Hiába mondtam az észrevételeimet bárkinek, csak azt kaptam vissza, hogy el van kényeztetve, mert kitalálom a gondolatát és mindent megteszek neki.

A műszaki dolgokhoz nagy érzéke volt. És a Lego-ból is szép és bonyolult építményeket épített, de a kedvenc még mindig a kerekek pörgetése volt. Sokat sikított, rombolt. Semmilyen korlátozást nem tűrt meg.

A második karácsonyt már észrevette, cibálta a fenyőfát.

Ahogy stabilan járni kezdett, nem volt számára akadály. Villámgyorsan közlekedett és amit menet közben talált, azt lesöpörte, eldobta. Ha véletlenül elesett, újrajátszotta az eseményt és pontosan ugyanoda beverte a fejét. Egyre többször ütögette a fejét a falba is.

Két éves lett, de még mindig nem beszélt, de kiválóan kommunikált.

Én teljesen ráhangolódva, olvastam a gondolataiban. Mindig értettem, mi a baja, mit szeretne. Akik nem vették az ő adását, azok sértődötten távolodtak el tőlünk. Hárman maradtunk: Máté, én és a lányom, akik szavak nélkül is értettük egymást.

Hatalmas szeretet áradt belőle.

6. Három éves kor

6.*Ovidia alias Tóth Zsuzsanna: Csillaggyermeket neveltem c feljegyzései

A harmadik karácsonyt már élvezte. Gyönyörködött a fában, de jó magasra kellett tenni a fát, mert veszélyben volt.

Három éves lett. Nem beszélt, nem volt még szobatiszta, és nem is mutatott semmilyen hajlandóságot erre.

Én egyre több szemrehányást kaptam mindenhonnan, hogy elkényeztetem.

Én sem értettem, hogy miért történnek ezek a dolgok, de köztünk olyan szeretetáram működött, amely átsegített minket a hiányokon. Amit magából adott, az sokkal több volt, mint a hiány.

Továbbra is sokat betegeskedett. Engem továbbra is nagyon megviselt minden alkalom. Egy lázasan átvirrasztott éjszakán, félálomban jött valahonnan egy megnyugtató gondolat. Rájöttem, hogy el kell engednem ezt a görcsös ragaszkodást, nem "halhatok" bele minden egyes alkalommal, mert azzal senkin nem segítek. Sőt.

Három éves korára már akkora volt az eltérés, a másság, hogy kivizsgálást kértem, mert tudni szerettem volna, hogy mi ez az egész. Beszereztem az újszülött észlelőlapot a kórházból, ahol született. Ebből egyértelműen kiderült, hogy a születés körülményei is nagyon megviselték.

Mivel egy vélemény nem vélemény, több helyen vizsgáltattam meg. Több oldalról, több szakember látta. Az eredmény: életkorához képest nagy lemaradások, öntörvényes, autista.

Ekkor fordult egyet a világ.

Tetszik? Lájkolj!