A csillagok szent ajándékai

.... a Csillagemberek

Részlet Doreen Virtue Az Angyalok köztünk élnek... c. könyvéből:

Egész életükben érzik azt, hogy nem idevalók. Egy csillagember azt mondta: "Mindig is úgy éreztem, hogy idepottyantam, erre a bolygóra, de vártam, hogy jöjjön értem valaki,és vigyen már haza." ...

A New Age ezoterikus tanai szerint a csillagszülött (angolul: starseed, starchild) olyan, emberi formában a Földre inkarnálódott lélek, akinek (egyik) életfeladata, hogy létezésével, tevékenységével hidat képezzen földi és nem földi civilizációk között, és ezáltal segítse egy magasabb szintű spirituális egység békés létrejöttét. A bolygójukon teljesen mások a szokások a családi életet, gyermekszülést, szaporodást, szexet illetően, a legtöbb csillagember nem köt földi házasságot, nincs gyereke. Nem tudnak mit kezdeni a jellegzetesen romantikus szituációkkal. És azt is nagyon jól tudják, hogy a földi típusú családi élet és kötődés csak belezavarna a fénymunkájukba, akadályozná őket. Jellemző, hogy a csillagnő nála sokkal fiatalab férfiba lesz szerelmes, de ez a hapsi rendszerint az ő csillagcsoportjából való lelki társa, nem csak simán egy fiatal férfi.

Csillagemberek

Külsejük: - férfiak: magasak, vékonyak; - nők: alacsonyak és karcsúak; - szivárványszínű aura; - szemük szokatlan formájú, csillogó, félholdforma (csillagszemű); - öltözködésük visszafogott; - hűvösséget" sugároznak; - intuitív szellemi tudás; - energiagyógyászat pl.: reiki érdekli, gyakorolja; - általában nem vállalnak, vagy csak egy gyereket; - érzékenyek az agresszióra; - sci-fi, UFO téma nagyon érdekes a számukra.

Hivatásuk:
pl.: természetgyógyászat, reiki mester, mérnök, postás, pénztáros, fodrász.

Mottójuk, amire jó ha figyelnek:

"Becsüld egyéniséged!"

Az autisták az igazi „csillaggyerekek, csillagemberek",

Sokkal magasabb frekvancián és szellemi szinten vannak mint a szüleik. Az igazság kimondása nagyon fontos neki, mert csak igy tud megbízni a szüleiben akiket ő saját maga választott a leszületése előtt.

Mielőtt egy lélek leszületne a Földre, egy olyan helyet és családot választ magának, ami a legjobban megfelel spirituális növekedési és fejlődési igényének. Ők sokkal magasabb dimenzióbeli lények, mint az átlagemberek akik azt választották, hogy energiáik nagy része maradjon a felsőbb szinteken.

Ezzel nagyon értékes „szolgálatot" tesznek a bolygónak. Az energia kapukat magasabb frekvencián tartják. Erre mi nem vagyunk képesek, mivel az energiáink nagy részét az alacsonyabb szinteken és frekvenciákon tartjuk. Ezért jön most olyan sok „autista" lény a bolygóra. Ők nélkülözhetetlen részei a bolygó magasabb frekvenciára emelkedésének. A munkájuk értékes. Ők a legértékesebbek. Ezek az úgynevezett „autista" gyerekek azt választották, hogy a hatodik vagy magasabb dimenzióban tartják az energiát.

Ezért az alacsonyabb frekvenciákon meglehetősen „kényelmetlenül" érzik magukat. Az ő lélek frekvenciájuk olyan magas, hogy erőlködnek, hogy jól érezzék itt magukat. Nem tudnak olyanok lenni, mint az átlag, és nem engedjük őket, hogy azok legyenek, akik ők igazán. Sok autista gyerek viaskodik a címkékkel, amivel jelöljük őket. Diszfunkcionálisnak, tanulási rendellenességekkel küzdőknek hívjuk őket, és nem vesszük észre azokat az ajándékokat, amit nyújtanak nekünk. Észre kell vennünk, hogy mennyire szeretőek és gyönyörűek. És hogy a „furcsaságukkal" megmutatják, hogy az ember lehet multidimenzionális, és hogy a magasabb dimenziókban létezés egy nagyon más tapasztalatot teremt, mint a főleg az alacsonyabb szinteken élés.

Ezek a gyerekek a csillagok szent ajándékai.

Ahogy magasabb frekvenciákra emelkedünk, „találkozni" fogunk ezekkel a gyerekekkel, és megtanuljuk, hogy magasabb dimenziójú csillag utazókat tisztelhessük bennük. És ahogy megértjük őket, mi is olyanokká válunk, mint ők, ahelyett, hogy őket akarnánk olyanokká változtatni, mint mi vagyunk!

Ki kell nyitnunk a szívünket feléjük, mert azért jöttek ide hogy tanítsanak minket.

Köv. rész: A Kék Csillag Gyerekek
Folytatás >>>

A Kék Csillag Gyerekek

A Csillaggyerekek új hulláma inkarnálódik a Földön:
A Kék Csillag Gyerekek

Michael Arkangyal Celia Fenn közvetítésében

Legkedvesebb Fénymunkások, legnagyobb örömünkre szolgál, hogy megoszthatjuk veletek a hírt, hogy a Csillaggyerekek új hulláma érkezik a Bolygóra az új energiákkal.

Ezek a lények beléptek a bolygó energia-mezejébe és a Kristály gyerekek legújabb hullámaként születnek meg ezekben a napokban.

Jövetelük annak a megnövekedett Ragyogásnak és Fénynek a része, mely a 11:11:11 csillagkapu óta körülveszi a Földet. Jelenlétük segít a Föld Merkaba- mezejének fokozott gyorsulásában is. Egyének szintén érzékelhették saját Merkaba mezőjük megnövekedett sebességét, mivel a vibrációs "magával- sodrás" folyamatát tapasztalták ezekkel az érkező csillag-magzatokkal és saját tudatosságuk magasabb szintjeivel.

A Kék Csillag Gyerekek eddig a pillanatig vártak, hogy leszülessenek a Földre. Vártak, amíg a Paradicsomi háló helyére nem került és a Fénymunkások nagy csoportja el nem jutott a 9. Dimenzióba, hogy a Krisztus Tudatosság hálóját tartsa. Amint ez a két faktor a helyére került, a Kék Csillag Gyerekek le tudtak születni, hogy elvégezzék különleges feladatukat.

9. Dimenziós Tudatossági szinttel születnek, és fizikai inkarnációjukat a paradicsomi hálóba horgonyozzák le.

A Kék Csillag Gyermekei

Az az Energia és Szín-harmónia, melyen ezek a gyerekek inkarnálódnak, egy intenzív Zafír-Kék Sugár. De ezen a Zafír Sugáron belül Fehér Gyémánt Fény- villanások is vannak. Olyan, mint a Kék Villám, nagyon magas rezgésszámú tüzes kozmikus energia. Azok, akik érezni tudják közületek energiájukat, szédülést és "nemittlétet" éreznek, és méregtelenedést tapasztalnak, mivel testük az érkező lelkek -amint épp segítenek a Bolygó további "emelésében" annak Felemelkedési útján-, rezgésszámát "átvette".

Ami még egyedivé és csodálatossá teszi ezeket az Új Gyerekeket, az az, hogy lélek-mintázatuk a Szíriusz Csillag-rendszerből származik; új mintát hoznak a Földre, mely a további emberi spirituális evolúció és növekedés magjait hordozza az Új Földön. Igen, drága lelkek, még most is, amikor az Új Föld éppen megszületőben van, a Magasabb Dimenziók odafigyelnek arra, hogy biztosítsák az emberiség további fejlődését és növekedését a Fény Oktávjain keresztül.

A Kék Csillag Gyerekek az élet magjait a Tapasztalat Oktávján hordozzák magukban, mely a Kilencedik Dimenzióval kezdődik, azon a helyen, ahol legtöbben be fogjátok fejezni Felemelkedési utatokat. A Kék Csillag Gyerekek biztosan folytatják a Fény felé vezető utat. De ez csak sok generáció után következik be, mert ezek a gyerekek magok lesznek, és amit hordoznak, azt meg fogják osztani a Föld egész Kristály, vagy Krisztusi népességével.

A Béke megtartói és az Életerő elhozói

A Kék Csillag Gyerekek eleinte az összes közösségen belül testet fognak ölteni, de különösen Bennszülött közösségekbe akarnak leszületni, vagy olyan szülőkhöz, akik szorosan kötődnek Bennszülött közösségekhez. Ennek az az oka, hogy munkájuk első része az, hogy új életre keltsék és újra-energetizálják a Bennszülött hagyományokat a Földön.

Ahogy ezek a gyerekek megszületnek ezekben a közösségekben, jelenlétük olyan lesz, mint a Kék Villámlás. Az életerőnek olyan árama lesz a jelenlétükben, mely a bennszülött népek hagyományait és bölcsességét átalakítja és energetizálja. Ők maguk értékelni fogják ezeket a tradíciókat, és nagy tiszteletben fogják tartani őket. Ez azért szükséges, hogy az Új Föld népessége újra megtanulja majd elfogadni és tisztelni a Bennszülött Közösségek Föld-Bölcsességét. És azért is, hogy ezek a közösségek lerázzák magukról a kihasználtság és elégtelenség minden érzését, és újra értékelni tudják a forrás-bölcsességet hagyományaikban és rituáléikban.

Kezdetben ezek a gyerekek horgonyzó-pontok lesznek a Béke energiája számára. Puszta jelenlétük békességet és nyugalmat fog sugározni. Azok közületek, akik érezték rezgésüket mostanában, azt is észrevehették, hogy milyen érzékenységet éreznek, és összeköttetést Szívbéli érzéseik Áramlatával. Ez a Kék Csillag Gyerekek energiája. Végtelenül erősek lesznek, de ez az erő a teljes integritás és a Magasabb Alapelvekkel való összehangoltság ereje. Tökéletesen összhangban lesznek a Szív Energiájával, és a Forrás fényével Születésüktől kezdve, és soha nem veszítik el ezt a Magasabb Összeköttetést. Erősek lesznek, de nagyon gyöngédek is. Nagy gyöngédségük fogja megteremteni a békének azt a terét, amellyel majd felismeritek őket.

Így, drága Fénymunkások, ennek a különleges időszaknak minden kihívása, változása és felfordulása közepette, igazán kiváltságos helyzetben vagytok, mert a Villámló Kék Sugár Gyermekeit üdvözölhetitek a Bolygótokon!

Kék Csillagok

A Föld érző-lényei a Kristály Gyerekek
Üdvözlik a kisbabákat, kik most születnek
Fénymunkások eltelve gyöngyöző fénnyel
Szinkronban kék-fehér szárnyak rezgésével
Kapcsolatok hálói a lent fölött és a fönt alatt
Védelmező fényt sugárzó béke-dalt hallat
Kék Villámlás a magasban fényben játszó
Az angyali éji égbolton messzire látszó
Földanya édes arcán mosoly felfénylő
Anyáink szívének igazságát érintő
Újra ébreszti a Földet...a Sziklát és a Fát
Tavat, Folyót és Tengert életre leheli hát
Lélek-lángok ébrednek láthatatlan vonalakon
Csillag-hullámok táncolnak át a kilenc dimenzión
a Fény Mag-Munkásai... születő Lelkek oly messziről
Nyugodt béke árad Kék Csillag Gyermekeiből
"Violet Fire" versének fordítása:

Fordította: Biró Judit
Forrás: http://shaumbra-hu.info

Köv rész: Ovidia: Az Élet iskolája Folytatás >>>

Shaumbra - Az Új spirituális Energia osztályterme
2003. - 2011. Shaumbra Az Új Energiában
Az oldalon közzétett cikkek
"Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el!-Ne változtasd! 2.5 Magyarország"
licensz alatt elérhetõek.
Azaz non-profit keretek között, módosítások nélkül (teljes terjedelemben),
a szerzõ és a weboldal címének feltüntetésével szabadon utánközölhetõek a szerzõ elõzetes írásos beleegyezése nélkül is.

1. Ovidia: Az Élet iskolája

1.*Ovidia alias Tóth Zsuzsanna: Csillaggyermeket neveltem c feljegyzései

Az Élet iskolája

Engem Anyának hívnak. Csak Anya. Csak Anya??
Iskolába járok. Az Élet iskolájába. Autizmus tagozatra.

Nem önként jöttem, a sors íratott be ide.
A tanárom egy nagyon jó fej: a Fiam.

A tanítási órák 24 órában zajlanak.
Percről percre vizsgáztatnak.

Többen is voltunk ezen a tagozaton, de mára már csak egyedül maradtam. A többiek megbuktak a vizsgán.

A tananyag eléggé nehéz, de van segítségem:
- a szívem az iránytű, megmutatja mikor merre menjek
- a szeretetem, ami feltétel nélküli
- a hitem, hogy van értelme
- a humorom
- a találékonyságom

Az osztályzatok:
a mosoly gyermekem arcán, ami azt jelzi, hogy jól érzi magát a bőrében.
Így jutunk előrébb és előrébb az Élet iskolájában tanár és tanítvány.

Örülök, hogy ide járhatok.

Ovidia alias Tóth Zsuzsanna

Folyt. köv.

2. Huszonegy évvel ezelőtt

2*Ovidia alias Tóth Zsuzsanna: Csillaggyermeket neveltem c feljegyzései

... kaptam egy ajándékot

"Minden gyermek varázsa
vele együtt születik meg.
Ez vele érkezik. Ha elég bölcsek
vagyunk ahhoz, hogy ezt észre
vegyük és tápláljuk, akkor

ez a varázs vele fog maradni egész
életében. Ha tisztelni tudjuk
ezt a varázst,
akkor mi is részesévé válunk.

A varázs a saját gyermekedben van.
Neki saját, egyedülálló varázsa van,

különböző minden varázstól,
ami valaha létezett. Találd meg
az ő varázsát, és add neki a tiédet!"
/Glenn Doman: How to multiply your baby's intelligence/

Mivel különbözöl minden,
az idők kezdete óta teremtett lénytől,
senkihez sem vagy fogható!

Nem könnyű szavakba önteni azokat az érzéseket, amelyek bennem kavarognak, ha visszagondolok az elmúlt évekre.

21 évvel ezelőtt kaptam egy ajándékot: megszületett a harmadik gyermekem.

Előzmények:
Megmagyarázhatatlannak tűnő belső késztetés előzte meg. Akkor nem is gondolkodtam ezen a belső hangon, ma már tudom, hogy miért volt.

A környezetem értetlenül állt, hiszen racionális magyarázatot nem találtak arra, hogy 9 és 11 éves, egy lány, egy fiú gyermekem után, miért vágyom még egy gyermekre. Nembeszélve a koromról, 32 éves voltam ekkor.

A babavárás nem volt egyszerű, mert a kilenc hónap alatt folyamatosan beteg voltam. Nagyon meggyötörte a testemet ez az állapot.

Azonban engem hatalmas boldogsággal töltött el, hogy gyermekem lesz. A kilenc hónap alatt olyan belső kapcsolatom volt a babával, amilyen az előző két gyermekemnél nem volt.

Első perctől biztos voltam abban is, hogy fiam lesz.

A név is jött "magától": Máté.

3. Egyetlen fontos volt számomra: a kisfiam

3.*Ovidia alias Tóth Zsuzsanna: Csillaggyermeket neveltem c feljegyzései

Érzések:
Valami belülről azt súgta, hogy ez a szülés nem lesz sima. Ott lebegett a császármetszés lehetősége. Orvosilag nem volt alátámasztva, csak én éreztem. Így fel is készültem: vasinjekciókat kértem, hogy később ne kelljen vért kapnom. EKG vizsgálatot kértem a szívritmuszavarom miatt. Felkészültem az altatásra, műtétre.

A szülés:
Elérkezett az idő, de a baba nem jelezte, hogy jönne. A kórházban többszöri próbálkozás után sem indult meg a szülés. Egy vizsgálatkor véletlenül derült ki, hogy a baba arctartásos, ezért csak császármetszéssel tud megszületni (minden 500. szülésre jut egy arctartásos). Míg vártunk a műtőre az orvosok egymásközött, de hallótávolságon belül megbeszélték, hogy a baba biztos vízfejű, ezért nem fért be a szülőcsatornába a feje. Ez a megjegyzés döbbentett rá arra, hogy igen, itt tényleg nincs rendben valami. És ez a baba nem mindennapi, az biztos.

Amikor először megláttam: egy gyönyörű, formás kis vasgyúrót foghattam a kezemben. Mindene tökéletes. Olyan intenzitással szopott, hogy a tejcsatorna-rendellenesség ellenére is beindult a tejelválasztás. Két hétig biztosítva így magának az anyatejet.

Minden alkalommal, amikor kezembe foghattam egy élénk tekintetű baba nézett vissza rám. Ilyenkor én szinte elolvadtam, elfelejtettem mindent, nem fájt semmi. Nagyon rossz érzés volt, amikor elvitték tőlem. Nem akartam elengedni. De ő sem akart elmenni. Mellettem mindig rendben volt, ahogy elvitték, sírt. De ez volt a szabály.

Az ötödik napon letisztultak az események bennem. Rádöbbentem, hogy mindkettőnk élete hajszálon múlott. Olyan sírórohamot kaptam, amit alig tudtam abbahagyni. De amikor elmúlt, megkönnyebbültnek, erősnek éreztem magam. Mintha újjászülettem volna.

Egyetlen fontos volt számomra: a kisfiam.

4. Teltek a hetek

4.*Ovidia alias Tóth Zsuzsanna: Csillaggyermeket neveltem c feljegyzései

Végre hazamehettünk. Boldog voltam.

Megkezdődtek a szürke hétköznapok. Tettem a dolgom, amit ilyenkor tenni kell. Azonban a baba rengeteg figyelmet követelt magának.

Már ekkor sem működtek az eddig jól bevált módszerek. Az volt az érzésem, hogy Máté felülírja eddigi rendszerünket.

Nagyon sokat sírt, de ezt nem lehetett úgy kezelni, mint aki "csak" figyelemfelhívásból teszi. Valami volt mögötte. Valahogy nem érezte magát jól úgy, ahogy én gondoltam, hogy jó neki. Kiharcolta magának a kocsiban való tologatást, a rajtam való alvást. Csak így tudott megnyugodni. A család többi tagja nyugalmának érdekében sok választásom nem volt. Félmegoldásokkal egyébként sem elégedett meg, csak azzal, amit ő akart.

Teltek a hetek, a hónapok. Már ekkor is jellemző volt rá, hogy más, hogy furcsa. Nem tudtam még, hogy mi ez, csak éreztem valamit.

A családban is kialakult egy érdekes helyzet. Nem akarták elfogadni, hogy ez a gyerek több figyelmet követel magának. Nem értették, hogy mi történik. Csak a lányom volt nyitott erre az érzésre és ő volt az egyetlen, aki együttműködött velem és Mátéval.

Elérkezett az első karácsony. Máté ekkor 9 hónapos volt. Kétméteres fát vettünk. Szépen feldíszítettük, de ő szinte észre sem vette. Kúszott-mászott a földön, a fa alatt lévő játékokat a szájába vette, szétdobálta. Csak annak szentelt figyelmet, aminek kereke volt és azt átszellemülten pörgette.

Az első évében is, mint később is, nagyon sokszor volt beteg. Az enyhe náthától a gégegyulladásig. Hőemelkedéstől a magas lázig. Ilyenkor én is teljesen legyengültem, teljesen átvettem az ő gyötrelmeit. Szerettem volna helyette küzdeni a betegséggel. Őt pedig megóvni.

Elérkezett az első születésnapja. Ekkor már nagyon feltünő volt, hogy korához képest le van maradva a fejlődésben, de volt benne valami kifinomult intelligencia. Igaz, hogy nem beszélt, de mégis kommunikált. Mindent a tudomásomra hozott szavak nélkül is.

Ekkorra már teljesen egymásra hangolódtunk és én is az ő nézőpontjából kezdtem látni magam körül a világot. Nagyon csodálkoztam, hogy eddig mennyire megfelelt nekem az az életmód, amiben és ahogyan éltem.

5. Az első két év

5.*Ovidia alias Tóth Zsuzsanna: Csillaggyermeket neveltem c feljegyzései

Az első születésnap után egyre inkább feltűnő volt az elmaradás és a furcsaság.

Úgy tűnt nekem, hogy nem hall. Hiába beszéltem hozzá, nem figyelt. Azonban egy véletlen folytán kiderült, hogy hall, csak éppen nem törődik az elhangzó szavakkal.

Ekkorra már a családban is hatalmas feszültségek lebegtek, amit ő, mint érzékeny kis műszer, tisztán vett. Emiatt aztán ő is egyre feszültebb lett és éjszakákon át sokat sírt vigasztalhatatlanul. Ekkorra még jobban ragaszkodott hozzám, nélkülem egyetlen percre sem akart lenni. Azt is észrevettem, hogy úgy néz az emberekre, mintha egy üvegen nézne keresztül.

17 hónapos volt, egyedül elindult. Nem beszélt, furcsán viselkedett. Hiába mondtam az észrevételeimet bárkinek, csak azt kaptam vissza, hogy el van kényeztetve, mert kitalálom a gondolatát és mindent megteszek neki.

A műszaki dolgokhoz nagy érzéke volt. És a Lego-ból is szép és bonyolult építményeket épített, de a kedvenc még mindig a kerekek pörgetése volt. Sokat sikított, rombolt. Semmilyen korlátozást nem tűrt meg.

A második karácsonyt már észrevette, cibálta a fenyőfát.

Ahogy stabilan járni kezdett, nem volt számára akadály. Villámgyorsan közlekedett és amit menet közben talált, azt lesöpörte, eldobta. Ha véletlenül elesett, újrajátszotta az eseményt és pontosan ugyanoda beverte a fejét. Egyre többször ütögette a fejét a falba is.

Két éves lett, de még mindig nem beszélt, de kiválóan kommunikált.

Én teljesen ráhangolódva, olvastam a gondolataiban. Mindig értettem, mi a baja, mit szeretne. Akik nem vették az ő adását, azok sértődötten távolodtak el tőlünk. Hárman maradtunk: Máté, én és a lányom, akik szavak nélkül is értettük egymást.

Hatalmas szeretet áradt belőle.

6. Három éves kor

6.*Ovidia alias Tóth Zsuzsanna: Csillaggyermeket neveltem c feljegyzései

A harmadik karácsonyt már élvezte. Gyönyörködött a fában, de jó magasra kellett tenni a fát, mert veszélyben volt.

Három éves lett. Nem beszélt, nem volt még szobatiszta, és nem is mutatott semmilyen hajlandóságot erre.

Én egyre több szemrehányást kaptam mindenhonnan, hogy elkényeztetem.

Én sem értettem, hogy miért történnek ezek a dolgok, de köztünk olyan szeretetáram működött, amely átsegített minket a hiányokon. Amit magából adott, az sokkal több volt, mint a hiány.

Továbbra is sokat betegeskedett. Engem továbbra is nagyon megviselt minden alkalom. Egy lázasan átvirrasztott éjszakán, félálomban jött valahonnan egy megnyugtató gondolat. Rájöttem, hogy el kell engednem ezt a görcsös ragaszkodást, nem "halhatok" bele minden egyes alkalommal, mert azzal senkin nem segítek. Sőt.

Három éves korára már akkora volt az eltérés, a másság, hogy kivizsgálást kértem, mert tudni szerettem volna, hogy mi ez az egész. Beszereztem az újszülött észlelőlapot a kórházból, ahol született. Ebből egyértelműen kiderült, hogy a születés körülményei is nagyon megviselték.

Mivel egy vélemény nem vélemény, több helyen vizsgáltattam meg. Több oldalról, több szakember látta. Az eredmény: életkorához képest nagy lemaradások, öntörvényes, autista.

Ekkor fordult egyet a világ.

7. A probléma nem büntetés

7.*Ovidia alias Tóth Zsuzsanna: Csillaggyermeket neveltem c feljegyzései

1993. volt ekkor.

Azt, hogy mit tettem a diagnózis megtudásakor, jól illusztrálja egy visszaemlékezésem, amit 2000-ben írtam erről az időszakról. Ma sem tudnám jobban összefoglalni.

A probléma nem büntetés, hanem feladat, amit meg kell oldani!
Nekem olyan szerencsés természeten van, ha jön egy probléma az életemben, akkor rögtön ráhangolódom és azon töröm a fejem, milyen úton-módon lehet ezt megoldani. Míg a körülöttem lévők azon bánkódnak, siránkoznak, hogy mi történt, letaglózva állnak, én már tettem egy kört a probléma körül.

Többoldalról megnézve a dolgot már terveim vannak, hogyan lehetne megoldani. Visszatérve gondolatbeli körutamról csodálkozva látom, hogy a többiek még mindíg a problémán rágódnak. És amilyen gyorsan megtettem ezt a gondolatbeli kört, olyan gyorsan intézkedni kezdek. Valahogy mindíg tudom, hogy kit kell felhívni, kinek kell levelet írni. -És most bocsánatot kérek az előzőekben leírtak miatt, nem magamat akarom dicsőíteni, de meggyőződésem, hogy ennek a természetemnek köszönhetem, hogy odáig eljutottunk, ahol most tartunk.

Mivel az autizmussal a harmadik gyermekem ismertetett meg, így volt már tapasztalatom a gyermeknevelésben, mert két testvére nem volt autista. Így igen hamar feltűnt a másság: a megkésett fejlődés, a dührohamok, a nembeszélés, a szobatisztaságra való hajlam teljes hiánya, ajtócsapkodások, fejének falbaverése, sikítozások, a kommunikáció sérülése, a veszélyérzet teljes hiánya, értelmetlen, vigasztalhatatlan sírásai, hiperaktív magatartása. A szokványos, normális 0-3 éves korban megszokott, elvárt viselkedéstől való teljes eltérés.

Nem bánkódtam emiatt, nem találgattam, hogy egy "normális" gyerek mit tudna már ebben a korban. Sőt még azt sem emlegettem fel, hogy másik két gyermekem miket tudott már ekkor.

Ekkor mit tettem? Majd apránként a család többi tagja is, nem kis harc árán belátta, jobb követni a példámat. Elfelejtettem mindent, amit addig tudtam, tapasztaltam, olvastam a gyermeknevelésről. Ezek helyébe lépett a megérzés, az ösztön szava. Tiszta lappal indultunk. Nem a gyerektől vártam el, hogy "normálisan" viselkedjen, hanem a gyerek által produkált viselkedést tartottam normálisnak és magamat változtattam meg. A környezetét pedig biztonságossá alakítottam át.

Én teljesen ráhangolódtam a gondolataira, az ő logikája szerint kezdtem gondolkodni, az ő szemével kezdtem látni a világot. Döbbenetes volt a felismerés: más valóság is létezik, nemcsak az eddig megszokott. Arról az oldalról a normálisnak mondott élet és a normálisan viselkedő, reagáló emberek voltak furcsák, mások. Igaz, hogy nem beszélt, de tudtam a gondolatait, a szeméből láttam, mit szeretne, mi okozna neki örömöt. Ezután annyira egyértelmű lett, hogy miért dühöng. Az Ő fejével gondolkodva én is dühöngtem volna azokon a dolgokon.

Rengeteget tanultam tőle, türelmesebbé tett. Amit tőle tanultam, soha sehonnan nem tudtam volna meg. Nélküle szegényebb lenne az életem. Minőséget adott. És nagyon fontosnak tartom azt is, hogy fogantatása pillanatától nagyon szerettem. Nem állítottam fel mércét, hogy minek feleljen meg, ha majd megszületik. Nem voltak elképzelések, elvárások, tervek. Olyannak szerettem, amilyen lett, mert úgy volt aranyos, ahogy volt. Mert olyan aranyosan tudott mosolyogni, mert olyan sok szeretetet tudott adni és elfogadni. Igen, az autista is képes erre! Ilyen minőségű szeretetet csak autista tud adni.

Szeret és nem érdekből. Szeret őszintén, tisztán, ártatlanul. Szeret és mégjobban szeret, ha érzi, hogy őt is feltétel nélkül szeretjük, elfogadjuk olyannak, amilyen. A szeretet összehasonlításkor szertefoszlik. A kölcsönös bizalom és szeretet segítségével pedig nagyon sokat lehet javítani a gyerek állapotán. Ha feltétel nélkül szeretjük, csak akkor bízhatunk abban, hogy fejlődni fog, bármilyen kicsi lépésekben, de fejlődik, változik.

8. Család

8.*Ovidia alias Tóth Zsuzsanna: Csillaggyermeket neveltem c feljegyzései
*Ovidia, -Csillagemberek, -Csillaggyermeket neveltem,

A fiútestvérét sokáig nem szerette, mert az sem fogadta el őt olyannak, amilyen, hanem mindíg meg akarta nevelni a "kis elkényeztetett majmot". Ez a testvére hamarosan távoli iskolába került, egyre ritkábban találkoztak. A távolság is segített, de látva a fejlődést a testvére is kezdte elfogadni. Azóta őt is szereti.

Ezek a gyerekek olyan érzékeny kis adó-vevők, hogy a másik ember gondolatait, érzéseit veszik. Vétel után nem mindíg jön az adás, vagy nem az az adás jön, amit várunk. Ha a szülő mosolyog ugyan a gyerekére, de közben azt gondolja, hogy "te szegény, milyen kár, hogy ilyen vagy, de jó is lenne, ha "normális" lennél, de sajnállak" stb., akkor az amúgy is frusztrált gyerek mégjobban elbizonytalanodik.

Gyakran vádolják a szülőket -engem is sok vád ért, és ér még ma is- hogy elkényeztetik a gyermeküket. Egy autistát nem lehet olyan mértékben elkényeztetni, hogy az valaha is visszaéljen ezzel. Az autista gyerekek nagyon különlegesek, sokkal többre van szükségük mindenből, mintha normál gyerekek lennének.

A mi esetünkben ettől az "elkényeztetéstől" -attól, hogy megkapta a szükséges dolgokat az éppen aktuális érdeklődése szerint- hatalmas fejlődés indult be. És lett egy reménytelen esetből -3 éves kori prognózis- a mai napra egy jól kommunikáló, enyhén autisztikus fiatal.

Tudom, hogy vannak a mienktől súlyosabb esetek is. Nem minden gyerek tud eljutni erre a szintre. DE: a feltétel nélküli szeretet és elfogadás mindegyiknek segít, legalább a frusztráltság enyhítésében. A feltétel nélküli szeretet óriási erő!

És most azzal, amit mondok, lehet, hogy sokakból megdöbbenést váltok ki, de ez így igaz, én így éreztem és érzem most is: Mikor megtudtam a diagnózist: autizmus - örültem.

Örültem, hogy nekem adatott meg egy ilyen nem mindennapi gyermek nevelése. És akkor beindult a problémamegoldó mechanizmus: megtudni mindent az autizmusról, mindent megtenni azért, hogy a lehető legtöbbet segítsek a gyermekemnek. Nem siránkoztam azon, hogy miért nem olyan, mint a többi.

A lánytestvére nagyon ügyesen megfogalmazta: "el sem tudnám képzelni, hogy milyen lenne, ha "normális" gyerek lenne. Sokkal unalmasabb lenne az életünk."

Vannak nehéz helyzetek, vannak rossz napok. De egy autistával olyan dimenziók nyilnak meg az ember előtt, amit másképpen soha nem tapasztalna meg. Az autizmus egy olyan különleges utazás a világunk másik oldalára, ahová sehogy másképp nem jutnánk el és csak kiváltságosak vehetnek részt benne.

Az autistákkal színesebb a világ, csak szeretni kell őket és akkor megértjük.

9. Lego kiállítás

9.*Ovidia alias Tóth Zsuzsanna: Csillaggyermeket neveltem c feljegyzései
*Ovidia, -Csillagemberek, -Csillaggyermeket neveltem,

Gondoltam, mostmár, hogy néven van nevezve a probléma, van diagnózis, nincs más teendő, mint megtalálni rá a "gyógyszert". Azt hittem, hogy csak meg kell találni azt a bizonyos helyet, ahol tudják, hogy mi az autizmus és náluk megvan rá az "ellenszer"=a fejlesztési program.

Azonban, ahogy elindultam ezen az úton, egyre beljebb és beljebb kerültem, egyre szövevényesebb lett ez a terület.

Kiderült, hogy igazából sehol sem tudnak mit kezdeni egy ilyen gyerekkel. Túlságosan hiperaktív, túlságosan öntörvényes ahhoz, hogy foglalkozni lehetne vele. Mindenki hárított. Sőt! Nyugtatóval akarták olyan állapotba hozni, hogy fejleszthető legyen. Én ezt természetesen nem engedtem meg. Ráadásul az is kiderült, hogy szinte senki sem tudja, hogy mi az autizmus és mit lehet vele kezdeni. Nekem kellett felvilágosítanom a szakembereket is. De annak ellenére, hogy tőlem várták a magyarázatot, jól ki is oktattak: "anyuka, maga ne olvasson szakkönyveket, magának nem az a dolga. Hagyja ezt a részt a szakemberekre."

Én pedig látva, hogy a szakemberektől semmit sem kapok, meg egyébként is, szerintem azt olvasok, ami engem érdekel és nem azt, amit mások engednek, vagy nem engednek, az összes fellelhető autizmus irodalmat beszereztem. Egyértelmű volt, hogy nincs kire, mire várni. (A szakemberek védelmében annyit, hogy akkoriban gyerekcipőben járt itt nálunk az autizmus.)

Számomra elképzelhetetlen, hogy egy ilyen horderejű kérdésnek, amelyben személy szerint érintett vagyok, ne nézzek utána és ne tudjak meg mindent.

Közben a lakóhelyünkön találtam egy gyógypedagógust és egy logopédust, akik így, ahogy volt elfogadták Mátét és próbálták korai fejlesztés címén fejlesztgetni heti egy alkalommal, 30 percben, vagy amennyit Máté kibírt.

Igy a fejlesztés java továbbra is ránk maradt otthon. Én és a lányom fejlesztgettük, ráérzés alapján.

Negyedik karácsonyon Lego vonatot kapott, amit nagyon szeretett órákig nézegetni, ahogy a sínen fut körbe körbe. A Lego és a kerekek pörgetése továbbra is a kedvence volt. Nagyon szerette a rajzfilmeket a tv-ben. A humorra nagyon fogékony volt, kedvenc újságja a Garfield lett.

Négy évesen játékvarrógépet kért és varrt rajta nagyon ügyesen.

Elérkezett az első felülvizsgálat ideje, egy év múlva. Ekkor 1994 volt, Budapestre mentünk, ahol éppen Lego kiállítás volt.

Nagyon élvezte, gyönyörködött a kiállításban. Otthon a saját Legoiból hasonlókat épített.

10. ...folyamatosan kerestem valakit

10.*Ovidia alias Tóth Zsuzsanna: Csillaggyermeket neveltem c feljegyzései

Négy és fél évesen kezdett beszélni. De ezt is különlegesen: magánhangzókkal mondta ki a szavakat, olyan hangsúlyozással, hogy rá lehetett ismerni a szavakra. Egyre többet kommunikált ezzel a furcsa szóhasználattal. A beszéd beindulásával a feszültségek is csökkentek benne. A szavak felfedezésével új szavakat is gyártott. Ezt is csak ketten értettük: én és a lányom. Próbáltunk verseket, meséket mondani neki, hogy fejlődjön a szavak ismerete, de befogta a szánkat, nem engedett mesélni.

A lányom pótmamaként viselkedett Mátéval. Olyan erős kapocs alakult ki köztük, ami még a mai napig is tart.

Sokszor volt olyan érzésem, hogy talán tévedés ez a diagnózis. Sokszor teljesen "normálisnak" tünt, azt leszámítva, hogy nem volt még mindíg szobatiszta és a beszéd is furcsaságokat mutatott.

Újra megvizsgáltattam egy szaktekintéllyel. Kiváncsi voltam az ő véleményére és tanácsára. Ő is megerősitette az autizmust. Szerinte azért találom néha "normálisnak", mert nagyon intelligens, csak az autizmusa miatt ez nem tud felszínre törtni. Azt ajánlotta, hogy normál óvodába járjon, mert a normál közösség húzóereje fejleszti.

A helyi óvodába fogadtak is minket. Vele együtt jártam az óvodába, mert egyedül nem maradt meg. Azonban óriási döbbenettel tapasztaltam, hogy mekkora a különbség a 3 éves gyerekek és az én majdnem 5 éves Mátém között.

Az óvodában is ugyanazt csinálta, mint otthon. Szétdobálta a játékokat, rohangált,a gyerekeket szinte észre sem vette, az óvónő szavait meg sem hallotta. Ő egy külön csoportot alkotott. Teljesen öntörvényesen viselkedett. Nem sokáig jártunk óvodába, mert nagyon megbetegedett és utána a téli időszakban nem vittem.

Továbbra is otthon fejlesztgettem, és heti egy alkalommal továbbra is mentünk a gyógypedagógushoz és a logopédushoz.

11. Szobatisztaság

11.*Ovidia alias Tóth Zsuzsanna: Csillaggyermeket neveltem c feljegyzései

"Na, mi van? Ellopták az összes pelenkát?"

Ez egy érdekes dolog volt nálunk.

Máté annyira ragaszkodott a pelenkához, hogy még a legnagyobb nyári melegben sem lehetett róla levenni. Próbáltam bilire ültetni, megfeszítette magát és torkaszakadtából ordított. Ajánlottak zenélő bilit is. Attól meg annyira megijedt, hogy egy hétig nem ment be abba a helyiségbe, ahol előzőleg a zenélő bili volt. A WC-től is félt.
Amerre jártam Mátéval, szakemberektől kérdeztem, hogy mit lehetne tenni? Soha senki nem mondta, hogy előfordul az autistáknál, hogy később lesznek szobatiszták. Használható tanácsot sehol sem kaptam. Kaptam viszont érdekest.
Az egyik helyen azt tanácsolták, hogy le kell róla tépni a pelenkát, itt most rögtön. Nem baj, ha ordít, nekem kell erősnek, határozottnak lennem, úgyis csak egy napig fog ordítani, aztán megszokja, hogy nincs pelenkája.
Másik helyen ezt tanácsolták: "el kell dugni a pelenkát, ne lássa, hogy van. Ha keresi, azt kell mondani, hogy elvitte a cica".
Harmadik helyen ezt a kritikát kaptam: "azért nem szobatiszta még, mert anyuka babázik, nem akarja, hogy felnőjön. Amíg pelenkázza, addig a pici babája marad. Vegye észre, hogy már nagyfiú. Itt és most rögtön tépje le róla a pelenkát!" "Kezdjen barátkozni a szellemi fogyatékosok bentlakásos iskolájának gondolatával, mert úgyis oda kell majd vinni. Minél előbb, annál jobb."
Végül az egyetlen épkézláb tanácsot egy védőnő barátnőmtől kaptam: "várni kell türelmesen, mert amíg a gyerek nem érett rá, addig hiába minden. És itt nem az évek száma számít."
A szakembereknek kellene a legjobban tudniuk, hogy erőszakkal semmit sem lehet elérni, csak mégnagyobb ellenállást és a tiltott dologhoz való mégnagyobb ragaszkodást. Nembeszélve arról a lelki traumáról, amit az erőszakoskodás okoz. A 3-6 éves időszakban éppen elég önmarcangoló gondolatom volt: "lehet, hogy mégis én bibázok el valamit, hiszen én vagyok vele éjjel-nappal. Vagy lehet, hogy van valami szervi baja?"
Jó lett volna egy megfelelő tájékoztatás. Akkor is próbálkoztam volna, hiszen minden normális szülőnek az a célja, hogy gyermeke minél önállóbb legyen minden területen.

Így aztán megint magamtól kértem tanácsot, mint már annyiszor, hiszen senki mástól nem kaptam.
Minden tisztábatevést összekötöttem a WC használatával. Szépen lassan, kis lépésekben haladtunk előre. Fél év alatt értem el, hogy nappalra szobatiszta lett.
Nagyon fontosnak tartottam, hogy erről a mi kis programunkról senki se tudjon. A sikereket sem vertem nagydobra. Csak a mi kettőnk dolga volt ez. Így nem lett beszédtéma a családban, nem fordulhatott elő, hogy valaki olyan megjegyzést tesz, amitől Máté elszégyelli magát és csődöt mond a programunk.
Az éjszakai szobatisztaság elérésében nagy segítség volt, hogy Budapestre költöztünk ideiglenesen. Itt a szoba közvetlen közelében volt a WC. Első este nem adtam rá pelenkát, el is dugtam, hogy ne lássa. Ő kérte, de megmagyaráztam neki, hogy olyan közel van a WC, könnyen ki tud menni, ha kell. Elalvás előtt többször kiment, és elfogadta ezt az új helyzetet.Hétvégére visszamentünk a régi lakásunkba. Ott kereste a pelenkát, de ott sem találta.

Ezzel a megjegyzéssel zárta le az ügyet: "Na, mi van? Ellopták az összes pelenkát?"
És soha többé nem kellett pelenka sem éjjelre, sem nappalra. 6 éves volt ekkor.

12. Iskolába kell(ene) menni

12.*Ovidia alias Tóth Zsuzsanna: Csillaggyermeket neveltem c feljegyzései

Iskolába kell(ene) menni

Máté 6. születésnapja környékén kértem egy felülvizsgálatot a Tanulási Képességet Vizsgáló Bizottságtól. Képességei kb. középső óvodásnak feleltek meg, ezért vártam a javaslatot, hogy hová írassam be.

A Bizottság véleménye: "A gyermek értelmi szintje autisztikus viselkedése miatt középsúlyos értelmi elmaradásra utaló szintet mutat. IQ nem mérhető, mivel hipermotilitása miatt nem lehet feladathelyzetben tartani. Gyógypedagógiai óvodai csoport megkísérelhető. Figyelme és együttműködő készsége fejlesztendő."

Ezzel a véleménnyel nem értettem egyet. Tudtam, hogy Máté el van maradva, de tudtam azt is, hogy nem középsúlyos értelmi fogyatékos. Azért látszik annak, mert öntörvényessége miatt csak azt csinálja meg, amihez kedve van, és nem azért nem csinálja meg a feladatot, mert képtelen rá, vagy nem érti a kérést. Én láttam benne az értelmet, hiszen én 24 órában voltam vele és figyeltem, nem pedig csak egy órát, mint a Bizottság.

Azért az ajánlott óvodát megnéztem. Lakóhelyünktől 20 km-re volt, bentlakásos óvoda. Körbevezettek, nagyon kedvesek voltak és szeretettel fogadták volna Mátét is. Azonban az ott lévő gyerekek tényleg középsúlyos értelmi fogyatékosok voltak. Egyértelmű volt, hogy ide egyáltalán nem való. És a bentlakás is teljesen elképzelhetetlen volt . Hiszen Máté csak velem tudott aludni, szorosan átölelve a nyakamat. Még így is sokszor nyugtalan volt éjjel, vagy vigasztalhatatlanul sírt.

/Erről jutott eszembe, hogy az együtt alvással kapcsolatban is kaptam egy országos szaktekintélytől egy "országos tanácsot". Nagyon helytelenítette, hogy Máté mellettem alszik. Tanácsa szerint úgy lehet erről leszoktatni, hogy minden nap tíz centivel arrébb kell húzni az ágyát az enyémtől és egyszer csak a másik szobában fogja találni magát. És többet nem fog mellém feküdni. /

A bentlakásos óvoda lehetőségét elvetve tovább keresgéltem. Találtam is egy budapesti egyesületet, akik kiharcoltak az egyik kerületben egy autista iskolát. Ők a szülőknek, gyerekeknek, leendő tanároknak egy ismerkedési hetet rendeztek Békés megyében. Mi is elmentünk, hogy megismerkedjünk a többiekkel. Jól éreztük magunkat az egy hét alatt, sokat beszélgettünk a sorstársakkal, láthattunk más gyerekeket is, akiknek ugyanez volt a diagnózisuk. Máté minden este haza akart menni, sírt szinte egész éjjel. De nappal nagyon jól érezte magát.

Jó is lett volna ez az iskola. De amikor az osztálytermet bemutatva rátértek a "magánzárkára", akkor hagytam ott őket. A "magánzárka" egy fém szekrényke, éppen akkora, amibe egy gyerek állva belefér, kilátni nem lehet, kívülről zárható. Ide az elképzelések szerint akkor kerül majd a gyerek, ha dühöngeni kezd. Addig marad itt, amíg le nem nyugszik. Majd visszamehet a többiek közé. Ezt a módszert középkori kínzásnak tartottam és ezek után nem tudtam megbízni a tanárok szakértelmében sem.

Logopédusunk segítségével lehetőségünk nyílott egy egyhetes lovaglóterápián való részvételre lakóhelyünkön.

Máté nagyon élvezte, úgy ült a lovon, mintha mindig ezt csinálta volna. Pedig akkor látott lovat először.

13. Könyvajánló

13*Ovidia alias Tóth Zsuzsanna: Csillaggyermeket neveltem c. feljegyzései

Egy nagyon érdekes könyv került a kezembe, amelyet most szeretnék elolvasásra ajánlani: Meg Blackburn Losey: A ma gyermekei (a különleges képességű gyermekek legújabb generációi)

Édesvíz kiadó 2008.

Az indigógyermekek voltak az előhírnökei a ma gyermekeinek: a kristály- és csillaggyermekeknek. Ezek a gyermekek egy teljesen más gondolkodásmóddal, érzékenységgel és más DNS-sel rendelkeznek. Hiperaktivnak, autistának, figyelemhiányosnak, rossznak bélyegzik őket, mert nem férnek bele a régi megszokott skatulyákba.

Akinek gyermek van, vagy gyermekekkel foglalkozik mindenképpen tanulságos a könyv elolvasása. Az itt leírtak segítenek a másság mögött meglátni az értéket.

Mindenki számára érthető nyelvezettel íródott. Kellemes időtöltés.