Angyali mese

Angyali mese

Kicsi angyal könnye pereg
vigasztalja égi sereg.
Elveszett a glóriája
egyik felhőn sem találja.

Ezüst fényű, kicsi ékszer
viselése sosem kényszer.
Büszke volt rá nagyon-nagyon
értéke nem kincs vagy vagyon.

Hold sugárból éjjel szőtte,
szeretete fogta össze,
fényét tiszta lelke adta.
Vigyáz reá, megfogadta!

...és lám, mégis nyoma veszett!
Szégyen, hogy mindez megesett!
Hol lehet most?- kérdi ríva,
társaira tekint sírva.

Kutat szemük messze nézőn,
szól az egyik együtt érzőn:
Talán leesett a Földre.
Rosszul tetted a felhőre.

Kicsi angyal egyet gondol,
megmenekül tán a gondtól,
alászáll most, le a Földre,
glóriáját megkeresse.

De a Földön merre, hova?
Mennyit kell kóborolnia?
Melyik utat is szeresse?
Hagyja, hogy szíve vezesse!

Könnyem potyog, lábam fárad,
nem láttad a glóriámat?
Így kérdez meg minden embert,
de glóriát senki nem lelt.

Lován léptet szelíd lovag,
kész elűzni a gondokat.
Vidám szívű, de magányos,
ahogy ez már hagyományos.

Ha valaki sír, meghallja!
Tudja, ezt Ő nem hagyhatja!
Keresi, hogy hol segítsen,
bánat már ne keserítsen!

Kicsi lány ül az út szélén,
könnye csorog fehér ingén.
Lehajol hát szelíd lovag:
Meséld el a gondjaidat!

Angyal voltam fenn az égben,
boldog voltam, vígan éltem.
Minden bajtól védett... az ám...
fejemen a szép glóriám!

Elveszett, most mit tehetek?
Boldog most sosem lehetek?
Hordjam folyton bánatomat?
Nem látják már mosolyomat?

Szelíd lovag átöleli,
simogatja, becézgeti:
Ne sírj édes, kicsi angyal
megbirkózunk minden bajjal!

Én megóvlak, megvédelek
s nem kell más, csak szereteted.
Lelked tiszta, láttam rögtön,
boldog leszel itt a Földön!

Mosolyog már kicsi angyal,
nem törődik már a bajjal.
Kinek kell a glóriája,
ha lovagját megtalálta?

A mesének ezzel vége,
meghallgatni tán megérte.
Ha jól figyelsz megtalálod
sorok közt a tanulságot.
Kincseidet elvesztheted,
de őrizd a szereteted!
S könnyeiden át meglátod.

Nem ér az élet semmit mások boldogsága nélkül!

"Nincs szebb dolog az életben,
mint másoknak örömet szerezni!
Nincs boldogabb érzés a világon,
mint vigasztalni, adni, szeretni!

Hidd el,
nem ér az élet semmit mások boldogsága nélkül!

S annyit ér a lelkünk a világon,
ahány lélek szeretetén épül!

Szeretnék Angyalként az emberek lelkébe látni,
egy pillanatra megérteni őket,
s mélyen a szívükbe ásni.

Megőrizni mosolyukat,
s cserébe az enyémet adni,
átélni minden élményüket,
s őket nem szenvedni hagyni.

Átölelni őket,
ha éppen egyedül vannak,
csókot adni nekik,
de csak aki megérdemli annak.

Velük zokogni, s örülni, amikor csak lehet.

Hiszen ez a legtöbb, amit egy Angyal megtehet!"

Baranyi Ferenc: Őrangyal

Baranyi Ferenc: Őrangyal

Ha könnyes szemekkel térsz éjjel nyugovóra,

Mert közelsége nélkül telt el egy újabb óra,

Ha a bánat már nagyobbra nőtt, mint a szerelem,

Ott leszek és meggyógyítom darabokra tört szívedet.

Ha az életedet veszed újra fontolóra

És a szívedet próbálod meggyőzni, hogy végleg leteszel róla,

Mert a bánat már nagyobbá vált, mint a szeretet,

Ott leszek és megmentem összetört lelkedet.

Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz,

Feltárom előtted az utat, amelyet hiába kutatsz,

Széttárom szárnyaimat és elrepülök veled oda,

Ahol minden egyes pillanat egy valóságos csoda,

Mert én vagyok az Őrangyalod.

Ha eleged lett már a magányos éjszakákból

És semmi jót már nem vársz a nagyvilágtól,

Összeroskadva sírsz, nem tudva mit kaphatsz még a sorstól,

Ott leszek és megvédelek a bizonytalan holnaptól.

Ha elveszted a hited és nem tudod, merre szaladj,

Jussak eszedbe újra és ismét felém haladj.

Mondj csak annyit, hogy társaságra vágysz

És én ott leszek mindig, hogy szívemmel újra játssz.

Higgy nekem, nem hagyom, hogy leess!

Boldogságot adok, hogy mindig csak nevess,

A végső pillanatban fogom meg a kezed

És az egész világot odaajándékozom neked,

Mert több, mint a barátod vagyok...

Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz,

Feltárom előtted az utat, amelyet már régóta kutatsz,

Széttárom karjaim és szorosan beléjük zárlak,

Hozzám mindig futhatsz, tudod, hogy szívesen várlak.

És ha a két szemed fénye már újra boldogan ragyog,

Akkor biztosan tudni fogod, hogy én vagyok az Őrangyalod

Christian Morgenstern: Az angyal

" Az angyal

Ha tudnád, mennyire megváltozik az arcod,
amikor kilépsz meghitt,gazdagító
együttléteinkből,és elfordulsz tőlem!
Mintha sötét felhő ereszkedne közénk.
Ilyenkor várok.Némán várok,gyakran sokáig.
S ha ember volnék,mint te,megölne
a fájdalom,a vissza utasított szeretet kínja.
Az Atya azonban végtelen türelemmel ruházott
fel-tehát várlak,rendületlenül.
Szelíd fedésemet ne vedd szemrehányásnak,
mert ebben is szeretetemet küldöm feléd.

Az éj sötétjében

Ha az éj sötétjében hallgatod a csendet,
talán meghallod a hangot, mely a végtelenig terjed.

Talán meghallod a hűvös őszi szélben a lehulló levelek utolsó sóhaját,
és a magasban repülő Angyalok szárnyának selymes suhogását.

Ha bánatos a lelked ők vigaszt visznek Neked, és ha nem is érzed, mindig fogják kezed.

Puha érintésükkel letörlik homlokodról a gondszőtte ráncokat, és ők vigyázzák éjjelente szárnyaló álmodat.

Ők a Kezdet és ők a Vég.
Az ég és a föld közötti láthatatlan egység.
Ők a kiinduló pont és a határtalan végtelen.
Káoszban a rend.
Tudatlanságban az értelem.
Létezésük nem rejtély és nem is titok.
Láthatod őket, ha szíved megnyitod.

Én is egy ilyen Angyalt hoztam Neked, hogy vigyázza lépteid és fogja a kezed.
Hogy általa megérintsen az Örökkévalóság. Szívedben ragyogjon a mennyei boldogság.

Lelkedbe kigyúljon a szeretet fénye és átjárja tested az isteni béke..

Komáromi János-Angyali mese

Kicsi angyal könnye pereg
vigasztalja égi sereg.
Elveszett a glóriája
egyik felhőn sem találja.

Ezüst fényű, kicsi ékszer
viselése sosem kényszer.
Büszke volt rá nagyon-nagyon
értéke nem kincs vagy vagyon.

Hold sugárból éjjel szőtte,
szeretete fogta össze,
fényét tiszta lelke adta.
Vigyáz reá, megfogadta!

...és lám, mégis nyoma veszett!
Szégyen, hogy mindez megesett!
Hol lehet most?- kérdi ríva,
társaira tekint sírva.

Kutat szemük messze nézőn,
szól az egyik együtt érzőn:
Talán leesett a Földre.
Rosszul tetted a felhőre.

Kicsi angyal egyet gondol,
megmenekül tán a gondtól,
alászáll most, le a Földre,
glóriáját megkeresse.

De a Földön merre, hova?
Mennyit kell kóborolnia?
Melyik utat is szeresse?
Hagyja, hogy szíve vezesse!

Könnyem potyog, lábam fárad,
nem láttad a glóriámat?
Így kérdez meg minden embert,
de glóriát senki nem lelt.

Lován léptet szelíd lovag,
kész elűzni a gondokat.
Vidám szívű, de magányos,
ahogy ez már hagyományos.

Ha valaki sír, meghallja!
Tudja, ezt Ő nem hagyhatja!
Keresi, hogy hol segítsen,
bánat már ne keserítsen!

Kicsi lány ül az út szélén,
könnye csorog fehér ingén.
Lehajol hát szelíd lovag:
Meséld el a gondjaidat!

Angyal voltam fenn az égben,
boldog voltam, vígan éltem.
Minden bajtól védett... az ám...
fejemen a szép glóriám!

Elveszett, most mit tehetek?
Boldog most sosem lehetek?
Hordjam folyton bánatomat?
Nem látják már mosolyomat?

Szelíd lovag átöleli,
simogatja, becézgeti:
Ne sírj édes, kicsi angyal
megbirkózunk minden bajjal!

Én megóvlak, megvédelek
s nem kell más, csak szereteted.
Lelked tiszta, láttam rögtön,
boldog leszel itt a Földön!

Mosolyog már kicsi angyal,
nem törődik már a bajjal.
Kinek kell a glóriája,
ha lovagját megtalálta?

A mesének ezzel vége,
meghallgatni tán megérte.
Ha jól figyelsz megtalálod
sorok közt a tanulságot.

Kincseidet elvesztheted,
de őrizd a szereteted!
S könnyeiden át meglátod
Ki hozza a boldogságod!

A szeretet angyala köztünk van

Egy szép napon az Úr hivatta Angyalát:

- Repülj le a földre, ott sokan várnak Rád.
Nézd meg mire vágynak, mi nekik a kincs.
Remélem nem olyan, mi a mennyekben sincs.
Olyan sokan imádkoznak, hogy tegyek csodát,
Menj és derítsd ki ennek az okát.

Tudd meg mi kell nekik, mi az, mire vágynak,
Hogy boldogságot adhassunk az egész világnak.

Az angyal elrepült. Három nap odavolt.
Várták az angyalok, a csillagok, meg a hold.
Harmadnap visszatért, fáradt volt, elgyötört.
És olyan szomorú, mint kinek szíve tört.

Az Úrhoz sietett, a szeme csupa könny:
- Az emberek elvesztek, mind csupa közöny.
Hajtanak egész nap, gyűjtik a javakat,
De nem mondanak egymásnak szerető szavakat.
A szeretet, ami itt fenn a legnagyobb kincs,
Ott lenn az emberek szívében nincs.

Az Úr is szomorú lett, hisz ő már rég tudta,
A szeretet a boldogság egyetlen egy kulcsa.
Megbízta hát az ég összes angyalát,
Hozzanak szeretetet és boldog lesz a világ.

Azóta itt vannak köztünk az angyalok.
Vigyázzák lépteink, szemükben Fény ragyog.
Ha Te is egy kis melegséget érzel a szívedben,
Tudd, hogy egy angyal van ott a közeledben.
Ő lopta a szívedbe a napsugár melegét,
Lábad elé szórja a csillagok fényét...

HANIEL az isteni szeretet arkangyala.

Az Angyalhoz

1997.dec.

Sötét szobában ágyam előtt állsz -
Vakító ruhád csillog az Éjben,
Hallom a dalt, amit nekem
Énekelsz halkan, türelemmel várván.

Illan a Fényed és újra teremt
Az Úr, aki Téged és engem
Szeretve meglátogat és velem
Lesz a Te szíved boldogabb!

Mert érzem, a rózsasziromra
Figyelsz,amit oly boldogan osztasz,
Mikor Ő szelíden annak
A lénynek küldi Veled,

Kinek Fénye az Ég felé integet!

Kassai Csilla

Angyali FÉNY

1999.febr.19.

A tenger habján megcsillan a Holdsugár,
A föveny langyos homokja simogatja bőrömet,
Egy hívás kapaszkodik az Ég felé :
- Ó hozd el Uram közénk szerelmedet!

Mutasd meg nekünk az Angyalok hadát!
Vezesse őket Fényes Napsugár közénk!
Belém hasít egy fájó gondolat :
Miért tart távol Tőled a messzeség ?

Szivárványhidak a Lelkek között megszületnek -
Segít ebben az Angyalok fényes hada .
/ Istenem , nézz le ránk és maradj velünk!
Hogy lelkünknek mindig legyen otthona! /
Hidakat épít közöttünk a Szívünkben élő mosoly.

Az első lépés ehhez mindig nehéz,
De ha emberként nézzük az embert,
Szívünk megadja sajgó kölcsönét!

...És vissza mosolygunk, először nehezen ,
... Aztán majd megszokásból ...

Szeretettel kerekszünk felül az ostromon ,
És később majd jót fogunk csak nevetni a
Szeretetért vívott Szélmalomnak-tűnő harcokon!

Még sem felesleges ez a harc! Sőt!
Az egésznek értelmet ad,
Mert küzdelem nélkül az Élet
Értelmetlenül üres és felesleges marad!

/ „Harcolj hát ! Ne add fel soha!
Segítlek , érezd !” - rebegi halkan
A Szeretet Angyala.. /

Süket fülekkel , vak szívekkel nézünk ,
és mélán hallgatunk ...
De már más is megírta , jól csak a szívünkkel
És nem a szemünkkel láthatunk !

Az Angyal szelíden tekint reám,
Szeméből örök szerelem néz felém,

S azt mondja : "Mi azért jöttünk,
Hogy Titeket védjen , óvjon a Fény!
S ha Angyali Fénnyel övezve éled az életet,
Már itt , a Földön Boldog leszel,
Mert Körülölel a Mennyei Szeretet!"

Jó lenne elhinnem ezt a mámort .
Tényleg ! Mit is keresek itt?
Miért érzem a jót , ha a fátyolt a szememre
Pont a legjobban szeretettek vetik?

De lehet-e boldogabb Lélek a Földön , mint aki
Érzi , hogy a Menny vele tart
Lehet-e boldogabb Lélek , aki bár tudja, hogy
Gyarló , de mégis kitart?

És nem adja fel ! Pedig megtehetné , mert neki is
Lehetne számos oka,

De nem teszi , mert ettől égne az egész Földkerekség homloka!
Behunyt szemmel és nyitott szívvel látja az élő
Végtelent

És csodálja , hogy a Teremtő sem adja fel soha!
És Lélekből embert , emberből Lelket teremt!


" A Szivárvány
A Lelkek között a Híd
Szeretetből szőtték
Melegséggel bélelték
Könnyekkel öntözték
Fájdalommal erősítették
Ragaszkodással tették sérthetetlenné "


Kassai Csilla

Aranyosi Ervin: Angyalok

Az angyalok nem csak az égben élnek!
Itt lent is. Köztünk. Életünk legszebb napjait
öltöztetik fel ünnepi díszbe.
...tovább »Hárfáikon lágy dallamot zenélnek
mely, megrezgeti lelkünknek húrjait,
boldogságot lopva mélyen a szívbe.

Angyal lehet, az aprócska kisgyerek,
Mert megsajnálod, mikor pityereg.
De kacagása oly melengető, szívedre üdítőn hat,
hogy minden bánat, mind semmivé olvad,
s hálával tölti csordultig lelkedet,
Örül az ember, s boldog hogy itt lehet.

Angyal lehet a kedves, tiszta társ,
kinek a csókja édes, mint a hárs,
és szomjazod, mint éltető napot,
boldogság árad feléd - ezt kapod,
és álmokat és hitet, tiszta célt
és minden szépet, mit szíved remélt.

S angyalként tiszteld a jó barátokat,
Aki melléd áll, s tervedben támogat,
s jó tudni, azt hogy önzetlenül teszi,
s a bátorságot ahhoz is veszi,
hogy megdorgáljon, ha lábad félre lép.
Őrizd magadnak, ne veszítsd semmiképp.

Az angyalok tán itt élnek a földön,
meglelni őket tán nem is nehéz,
Alakjukat néha magamra öltöm,
Amikor kedves vagyok, boldog, s tettre kész.
Ha segíthetek a sok rászorulónak,
hogy mennyeivé válhasson a holnap

Közöttünk élő Angyalok

Vannak Angyalok akik
Kétségtelenül közöttünk élnek.
Mosolyukban melegség lappang,
S békére lelnek tőle a szívek.
Szemeik csillagként ragyognak
Vissza rám vagy éppen rád.
És elillan a keserűség, félelem,
S minden mi nyomaszt vagy bánt.
Egyetlen érintésüktől szertefoszlik
A didergető hideg, lelki téli csapadék,
Láthatatlan szárnyak nélkül léteznek,
Szavaikban ott rejlik a vigaszt nyújtó menedék.

Nekem is megvannak a saját
Angyalaim, bár Ők nem tudnak róla
Milyen hatalmas gyógyító erőket
Birtokolnak, csak vezetnek a helyes útra.
Soha az életben nem leszek képes
Meghálálni mindazt, amiket értem tettek,
Sem azt, hogyha a szükség hozta,
Ők mellettem voltak és mindenben segítettek.
köszönöm Nektek, hogy láthatatlan
Szárnyaitok alatt olykor megpihenhettem!
köszönöm aranyhajú, kék szemű barátnőméknek,
A Földre hullott Angyalaimnak, kik végigkísérik az életem!

Sonkol Leslie: A képzelet szárnyán...

Elképzelted valaha is,hogy milyen lenne ha szárnyalnál?
Mint száz meg száz madár,ki az égen jár?
Éreznéd minden cseppjét ízét a szél lágy ölének
Szinte fullasztó vágyát miként az álmaid repülnének

Milyen is lehet odafentről lenézni a világra
Irigylem a madarat,mely a fejem felett köröz szárnyalva
Oly nagy kincs van e lény birtokában
Egyként jár a földön s tartsa magát szárnyán

Mi árva lelkek csak idelentről figyeljük
Mert nincsen szárnyunk,hogy lebegjünk
De van egy csodás kincs a mi szivünkben is
A képzelet szárnya...mi akár a végtelenségbe visz

Igaz,hogy a szellőt és a felhőket nem érezhessük odafent
De tudhassuk azt,hogy szárnyalhatunk idelent
Égen járva vagy földön szállva,mindegy
De ki e kincs birtokosa,az gazdag lélek...bár az élet tovább megy

Lebegünk a földön,visz minket a sodrás
Kitudja,hogy hol a végállomás
Sose nézz vissza,csak előre mindig
Szállhatsz bátran az égen vagy e földön
De sose tagadd,mi a szivedben rejlik!
Mert nem tudhatod,s egy szép napon a képzeleted beteljesedik!
Majd így lebegünk a képzelet szárnyán a végtelenségig...
(2007.júl.14 13:13)

Erina: Őrangyalod hozzád szól

Kedvesen átölellek téged
Óvlak és védlek, hisz mindig ott vagyok melletted,
Mert én a te Őrangyalod vagyok.
Hívj bátran, amikor úgy érzed,

Összecsapnak a hullámok fejed felett,
Én lecsillapíthatom s boldogabbá, tehetem életed,
Csak kérj, erre várok rég.
Hívj a szívedbe, hogy minél közelebb legyek lelkedhez,

Hogy minél jobban érezd jelenlétem.
Ne felejtsd hát el boldogságban és bajban

Egyaránt melletted LESZEK!