Elképzelted valaha is,hogy milyen lenne ha szárnyalnál?Mint száz meg száz madár,ki az égen jár?
Éreznéd minden cseppjét ízét a szél lágy ölének
Szinte fullasztó vágyát miként az álmaid repülnének
Milyen is lehet odafentről lenézni a világra
Irigylem a madarat,mely a fejem felett köröz szárnyalva
Oly nagy kincs van e lény birtokában
Egyként jár a földön s tartsa magát szárnyán
Mi árva lelkek csak idelentről figyeljük
Mert nincsen szárnyunk,hogy lebegjünk
De van egy csodás kincs a mi szivünkben is
A képzelet szárnya...mi akár a végtelenségbe visz
Igaz,hogy a szellőt és a felhőket nem érezhessük odafent
De tudhassuk azt,hogy szárnyalhatunk idelent
Égen járva vagy földön szállva,mindegy
De ki e kincs birtokosa,az gazdag lélek...bár az élet tovább megy
Lebegünk a földön,visz minket a sodrás
Kitudja,hogy hol a végállomás
Sose nézz vissza,csak előre mindig
Szállhatsz bátran az égen vagy e földön
De sose tagadd,mi a szivedben rejlik!
Mert nem tudhatod,s egy szép napon a képzeleted beteljesedik!
Majd így lebegünk a képzelet szárnyán a végtelenségig...
(2007.júl.14 13:13)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése