1999.febr.19.A tenger habján megcsillan a Holdsugár,
A föveny langyos homokja simogatja bőrömet,
Egy hívás kapaszkodik az Ég felé :
- Ó hozd el Uram közénk szerelmedet!
Mutasd meg nekünk az Angyalok hadát!
Vezesse őket Fényes Napsugár közénk!
Belém hasít egy fájó gondolat :
Miért tart távol Tőled a messzeség ?
Szivárványhidak a Lelkek között megszületnek -
Segít ebben az Angyalok fényes hada .
/ Istenem , nézz le ránk és maradj velünk!
Hogy lelkünknek mindig legyen otthona! /
Hidakat épít közöttünk a Szívünkben élő mosoly.
Az első lépés ehhez mindig nehéz,
De ha emberként nézzük az embert,
Szívünk megadja sajgó kölcsönét!
...És vissza mosolygunk, először nehezen ,
... Aztán majd megszokásból ...
Szeretettel kerekszünk felül az ostromon ,
És később majd jót fogunk csak nevetni a
Szeretetért vívott Szélmalomnak-tűnő harcokon!
Még sem felesleges ez a harc! Sőt!
Az egésznek értelmet ad,
Mert küzdelem nélkül az Élet
Értelmetlenül üres és felesleges marad!
/ „Harcolj hát ! Ne add fel soha!
Segítlek , érezd !” - rebegi halkan
A Szeretet Angyala.. /
Süket fülekkel , vak szívekkel nézünk ,
és mélán hallgatunk ...
De már más is megírta , jól csak a szívünkkel
És nem a szemünkkel láthatunk !
Az Angyal szelíden tekint reám,
Szeméből örök szerelem néz felém,
S azt mondja : "Mi azért jöttünk,
Hogy Titeket védjen , óvjon a Fény!
S ha Angyali Fénnyel övezve éled az életet,
Már itt , a Földön Boldog leszel,
Mert Körülölel a Mennyei Szeretet!"
Jó lenne elhinnem ezt a mámort .
Tényleg ! Mit is keresek itt?
Miért érzem a jót , ha a fátyolt a szememre
Pont a legjobban szeretettek vetik?
De lehet-e boldogabb Lélek a Földön , mint aki
Érzi , hogy a Menny vele tart
Lehet-e boldogabb Lélek , aki bár tudja, hogy
Gyarló , de mégis kitart?
És nem adja fel ! Pedig megtehetné , mert neki is
Lehetne számos oka,
De nem teszi , mert ettől égne az egész Földkerekség homloka!
Behunyt szemmel és nyitott szívvel látja az élő
Végtelent
És csodálja , hogy a Teremtő sem adja fel soha!
És Lélekből embert , emberből Lelket teremt!
" A Szivárvány
A Lelkek között a Híd
Szeretetből szőtték
Melegséggel bélelték
Könnyekkel öntözték
Fájdalommal erősítették
Ragaszkodással tették sérthetetlenné "
Kassai Csilla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése