Gondoltak már arra, hogy vajon az Úr hogyan választ anyát a fogyatékos gyermekeknek?
Látom magam előtt az Urat, hogy a magasból letekintve nagy gonddal és körültekintéssel válogatja ki eszméjének megtestesítőjét, és utasítja az angyalokat, hogy jegyezzenek be mindent egy nagy könyvbe.
Arnold Elizabeth fiú, védőszentje: Mátyás. Frederich Marsulli, lány: védőszentje: Cecília. Végül az Úr átnyújt egy nevet az angyalnak, és elmosolyodik. Ennek az asszonynak adjunk egy fogyatékos gyermeket.
Az angyal kíváncsiskodik, miért éppen neki Uram? Hisz olyan boldog. Éppen ezért, mosolyog az Úr. Hogy adhatnék fogyatékos gyermeket olyan asszonynak, aki nem ismeri a nevetést. Kegyetlenség volna.
De lesz hozzá elég türelme? Kérdezi az angyal. Nem akarom, hogy túl sok türelme legyen, mert akkor belefullad az önsajnálatba és elkeseredésbe. Ha túl esik az első megrázkódtatáson, és legyőzi a sértettség érzését, jól fog boldogulni a helyzettel. Figyeltem ma ezt az asszonyt, meg van benne az az öntudat és függetlenség, amely oly ritka és oly szükséges erény egy anyában. Látod olyan gyermeket adok neki, aki a saját világában fog élni. Az anyának majd ezzel kell együtt élnie, és ez nem könnyű dolog. De uram, talán nem is hisz benned. Elmosolyodik. Az nem baj. Azon segíthetünk. Ez az asszony tökéletesen megfelel. Megvan benne a megfelelő egészséges önzés. Az angyal a levegőért kapkod.
Önzés? Hát az önzés erény? Az Úr bólogat. Ha nem tud néha elszabadulni egy gyerekétől, nem fogja bírni a dolgot. Igen ő az az asszony, akit megáldhatok olyan gyermekkel, aki nem tökéletes. Most még nem tudja, de irigyelni fogják Őt. Soha nem fog bedőlni az üres szavaknak. És amikor a gyermeke először mondja neki, hogy Mama, csodát fog átélni, és ennek tudatában is lesz. Ha elmeséli gyermekének milyen egy fa, egy naplemente, olyannak fogja látni a teremtményét, amilyennek kevesen látják. Úgy látja majd a dolgokat, olyan tisztán, ahogyan én látom. A tudatlanságot, a gonoszságot, az előítéleteket. És megengedem neki, hogy fölébük emelkedjen. Soha nem lesz majd egyedül. Minden napján, élete minden percében mellette leszek, mert az én munkámat fogja végezni. És az olyan biztos, mint hogy mellette állok.
És ki legyen a védőszentje? Kérdezi az angyal, és tolla megáll a levegőben. Az Úr elmosolyodik. Elég ha adunk neki egy tükröt.
Látom magam előtt az Urat, hogy a magasból letekintve nagy gonddal és körültekintéssel válogatja ki eszméjének megtestesítőjét, és utasítja az angyalokat, hogy jegyezzenek be mindent egy nagy könyvbe.
Arnold Elizabeth fiú, védőszentje: Mátyás. Frederich Marsulli, lány: védőszentje: Cecília. Végül az Úr átnyújt egy nevet az angyalnak, és elmosolyodik. Ennek az asszonynak adjunk egy fogyatékos gyermeket.
Az angyal kíváncsiskodik, miért éppen neki Uram? Hisz olyan boldog. Éppen ezért, mosolyog az Úr. Hogy adhatnék fogyatékos gyermeket olyan asszonynak, aki nem ismeri a nevetést. Kegyetlenség volna.
De lesz hozzá elég türelme? Kérdezi az angyal. Nem akarom, hogy túl sok türelme legyen, mert akkor belefullad az önsajnálatba és elkeseredésbe. Ha túl esik az első megrázkódtatáson, és legyőzi a sértettség érzését, jól fog boldogulni a helyzettel. Figyeltem ma ezt az asszonyt, meg van benne az az öntudat és függetlenség, amely oly ritka és oly szükséges erény egy anyában. Látod olyan gyermeket adok neki, aki a saját világában fog élni. Az anyának majd ezzel kell együtt élnie, és ez nem könnyű dolog. De uram, talán nem is hisz benned. Elmosolyodik. Az nem baj. Azon segíthetünk. Ez az asszony tökéletesen megfelel. Megvan benne a megfelelő egészséges önzés. Az angyal a levegőért kapkod.
Önzés? Hát az önzés erény? Az Úr bólogat. Ha nem tud néha elszabadulni egy gyerekétől, nem fogja bírni a dolgot. Igen ő az az asszony, akit megáldhatok olyan gyermekkel, aki nem tökéletes. Most még nem tudja, de irigyelni fogják Őt. Soha nem fog bedőlni az üres szavaknak. És amikor a gyermeke először mondja neki, hogy Mama, csodát fog átélni, és ennek tudatában is lesz. Ha elmeséli gyermekének milyen egy fa, egy naplemente, olyannak fogja látni a teremtményét, amilyennek kevesen látják. Úgy látja majd a dolgokat, olyan tisztán, ahogyan én látom. A tudatlanságot, a gonoszságot, az előítéleteket. És megengedem neki, hogy fölébük emelkedjen. Soha nem lesz majd egyedül. Minden napján, élete minden percében mellette leszek, mert az én munkámat fogja végezni. És az olyan biztos, mint hogy mellette állok.
És ki legyen a védőszentje? Kérdezi az angyal, és tolla megáll a levegőben. Az Úr elmosolyodik. Elég ha adunk neki egy tükröt.
