6.*Ovidia alias Tóth Zsuzsanna: Csillaggyermeket neveltem c feljegyzései
A harmadik karácsonyt már élvezte. Gyönyörködött a fában, de jó magasra kellett tenni a fát, mert veszélyben volt.
Három éves lett. Nem beszélt, nem volt még szobatiszta, és nem is mutatott semmilyen hajlandóságot erre.
Én egyre több szemrehányást kaptam mindenhonnan, hogy elkényeztetem.
Én sem értettem, hogy miért történnek ezek a dolgok, de köztünk olyan szeretetáram működött, amely átsegített minket a hiányokon. Amit magából adott, az sokkal több volt, mint a hiány.
Továbbra is sokat betegeskedett. Engem továbbra is nagyon megviselt minden alkalom. Egy lázasan átvirrasztott éjszakán, félálomban jött valahonnan egy megnyugtató gondolat. Rájöttem, hogy el kell engednem ezt a görcsös ragaszkodást, nem "halhatok" bele minden egyes alkalommal, mert azzal senkin nem segítek. Sőt.
Három éves korára már akkora volt az eltérés, a másság, hogy kivizsgálást kértem, mert tudni szerettem volna, hogy mi ez az egész. Beszereztem az újszülött észlelőlapot a kórházból, ahol született. Ebből egyértelműen kiderült, hogy a születés körülményei is nagyon megviselték.
Mivel egy vélemény nem vélemény, több helyen vizsgáltattam meg. Több oldalról, több szakember látta. Az eredmény: életkorához képest nagy lemaradások, öntörvényes, autista.
Ekkor fordult egyet a világ.
