.

"Te nem véletlenül vagy itt. A létnek szüksége van rád. Nélküled a létből hiányozna valami, amit senki más nem képes pótolni. Ez ad neked méltóságot: az egész lét hiányolna, ha nem lennél itt. A csillagok, a Nap, a Hold, a fák, a madarak, a Föld - a világon minden érezné, hogy valahol egy pici vákuum van, és ezt az űrt rajtad kívül senki más nem töltheti be. Az, hogy a léthez tartozol, és hogy a lét szeret téged, hihetetlen örömöt, megelégedettséget ad. Amint megtisztulsz, látod, hogy minden irányból csak hatalmas szeretet árad feléd."



Hajnali csillag vezessen, nyári nap melengessen és angyal kísérjen utadon.

https://lh3.googleusercontent.com/-WURGWC39rDU/T0FY5-ymSNI/AAAAAAAAEy0/QupRbillI44/s1024/AM%2520ujlogo3.jpg
Szeretnék Angyalként az emberek lelkébe látni, egy pillanatra megérteni őket, s mélyen a szívükbe ásni.
Megőrizni mosolyukat, s cserébe az enyémet adni, átélni minden élményüket, s őket nem szenvedni hagyni.
Átölelni őket, ha éppen egyedül vannak, csókot adni nekik, de csak aki megérdemli annak.
Velük zokogni, s örülni, amikor csak lehet.
Hiszen ez a legtöbb, amit egy Angyal megtehet!"




Csatlakozni lehet az Angyal Magazin csoporthoz a https://lh6.googleusercontent.com/_oA6P11c91gQ/TW1DYS9j2JI/AAAAAAAAD60/7Fv2hfiUmJc/FBlog.jpg-on!

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Teltek a hetek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Teltek a hetek. Összes bejegyzés megjelenítése

2011-04-03

4. Teltek a hetek

4.*Ovidia alias Tóth Zsuzsanna: Csillaggyermeket neveltem c feljegyzései

Végre hazamehettünk. Boldog voltam.

Megkezdődtek a szürke hétköznapok. Tettem a dolgom, amit ilyenkor tenni kell. Azonban a baba rengeteg figyelmet követelt magának.

Már ekkor sem működtek az eddig jól bevált módszerek. Az volt az érzésem, hogy Máté felülírja eddigi rendszerünket.

Nagyon sokat sírt, de ezt nem lehetett úgy kezelni, mint aki "csak" figyelemfelhívásból teszi. Valami volt mögötte. Valahogy nem érezte magát jól úgy, ahogy én gondoltam, hogy jó neki. Kiharcolta magának a kocsiban való tologatást, a rajtam való alvást. Csak így tudott megnyugodni. A család többi tagja nyugalmának érdekében sok választásom nem volt. Félmegoldásokkal egyébként sem elégedett meg, csak azzal, amit ő akart.

Teltek a hetek, a hónapok. Már ekkor is jellemző volt rá, hogy más, hogy furcsa. Nem tudtam még, hogy mi ez, csak éreztem valamit.

A családban is kialakult egy érdekes helyzet. Nem akarták elfogadni, hogy ez a gyerek több figyelmet követel magának. Nem értették, hogy mi történik. Csak a lányom volt nyitott erre az érzésre és ő volt az egyetlen, aki együttműködött velem és Mátéval.

Elérkezett az első karácsony. Máté ekkor 9 hónapos volt. Kétméteres fát vettünk. Szépen feldíszítettük, de ő szinte észre sem vette. Kúszott-mászott a földön, a fa alatt lévő játékokat a szájába vette, szétdobálta. Csak annak szentelt figyelmet, aminek kereke volt és azt átszellemülten pörgette.

Az első évében is, mint később is, nagyon sokszor volt beteg. Az enyhe náthától a gégegyulladásig. Hőemelkedéstől a magas lázig. Ilyenkor én is teljesen legyengültem, teljesen átvettem az ő gyötrelmeit. Szerettem volna helyette küzdeni a betegséggel. Őt pedig megóvni.

Elérkezett az első születésnapja. Ekkor már nagyon feltünő volt, hogy korához képest le van maradva a fejlődésben, de volt benne valami kifinomult intelligencia. Igaz, hogy nem beszélt, de mégis kommunikált. Mindent a tudomásomra hozott szavak nélkül is.

Ekkorra már teljesen egymásra hangolódtunk és én is az ő nézőpontjából kezdtem látni magam körül a világot. Nagyon csodálkoztam, hogy eddig mennyire megfelelt nekem az az életmód, amiben és ahogyan éltem.

Tetszik? Lájkolj!