Na végre!Végre közelről láttam egy
megszületésre készülő embergyereket.
Még nem az igazi,
még nincs anyagi teste,
de azért így is ember.
Az az érdekes, hogy így, földi test nélkül nagyon hasonlít hozzánk, angyalokhoz. Csak nagyon csöndes. Bár azt tanultuk, hogy az emberek között nagy különbségek vannak. De ez a gyerek jóval hallgatagabb, mint bárki, akit eddig ismertem.
Dénesnek hívják, vagyis majd ha megszületik, így fogják hívni. A felkészülés során kell nekik nevet választani, hogy a szülők tudják, hogyan nevezzék majd a gyereküket. Nem értem, miért akarhatja valaki szabad akaratából, hogy Dénesnek hívják. Megkérdeztem, miért ezt a nevet választotta. Azt mondta, nagyon sokat gondolkozott rajta, mert minden névnek jelentése van, és az sem mindegy, kik használták már korábban. Végül azért maradt ez mellett, mert a választott apukáját így hívják, és biztosan örülni fog, hogy az ő nevét viszi majd tovább.
Hát én nem tudom. Ha én születnék a Földre, biztos, hogy valami olyan nevet választanék, mint Szabadság, vagy Erő, vagy Kíváncsiság.
De abban az országban, ahova Dénes készül, van egy könyv, amiben nevek vannak, és csak abból lehet választani. Szerintem ez nem igazság, de azért fogtam, és elkezdtem én is olvasgatni azt a könyvet. Ennek az égi kiadásában benne vannak a jelentések is, meg az, hogy milyen emberek viselték már. Végül találtam jókat.
Én Ádám lennék, vagy Dávid, esetleg Dániel. Tetszett az Éva, a Sára meg a Napsugár is. Szerintem a lányok sokkal szebb nevek közül válogathatnak. Lehet, hogy lánynak születnék. Bár azt tanultuk, hogy a lányoknak sokkal több mindent kell csinálniuk, meg több problémájuk lehet. A lányokról szóló tankönyv kétszer olyan vastag volt, mint a fiúkról szóló. Ezért gondoltam, hogy majd, amikor őrangyal szakirányt kell választani, a fiúkat választom. Bár a padtársam, Somi szerint a nők őrangyala ott lehet a születésnél, és az olyan klassz. De visszavágtam, hogy el van maradva, mert manapság már az apák is benn lehetnek a szülőszobában, és ha ők ott vannak, akkor az őrangyaluk is ott lehet.
Szóval én fiúnak születnék, és a Dániel nevet választanám. De persze ez csak fantáziálgatás – mindig ezt szokta mondani a tanító angyal, ha szerinte túlzottan elkalandoztam a valóságtól. Hiszen az angyalok nem születnek meg a Földre, az az emberek dolga. Igaz, egyszer ezt is megkérdeztem, hogy miért nem, de az egész osztály harsányan nevetett, Keri majd kiesett a padból, és azt kiabálta, hogy milyen buta vagyok, ki az az őrült angyal, aki a Földre akarna kerülni, ha nem muszáj. Az embereknek kötelező, ők arra valók, hogy a Földön éljenek, az angyalok meg arra, hogy az égben maradjanak. Legfeljebb őrangyalként kerülnek a Föld közelébe, de micsoda ötlet arra gondolni, hogy testbe születnének. Ugyan már!
A tanító angyal se válaszolt, csak sóhajtott, és szokás szerint azt mondta, hogy menjek be az igazgatóiba. Az igazgató angyal persze újra csak elsorolta, hogy milyen jó angyalnak lenni, és azon belül milyen áldozatos és helyes, ha valaki a gyenge emberek segítését választja hivatásul. Tanuljak hát továbbra is szorgalmasan, és ha majd az emberek mellett dolgozom, úgysem fog eszembe jutni az a kérdés, hogy miért nem én vagyok a helyükben.
De senki sem válaszolt nekem arra, hogy vajon megszülethetne-e egy angyal emberként, és ha igen, akkor miért nem próbálhatjuk ki? Szerintem sokkal jobb őrangyalok lennénk, ha nem csak könyvekből tanulnánk az ember működését, hanem igaziból is kipróbálhatnánk.
Folyt. köv. 2. nap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése