Ez lesz a nagy nap!Dénessel és Barnával
egész nap a szülőket figyeltük.
Az őrangyalaik erősítést is kaptak, két-két kisegítőt, akik akkor szoktak munkába állni, ha valahol valami fontos dolog készül.
Biztos voltam benne, hogy Barna intézte el, hogy ott legyenek, nehogy bármi megzavarja a nagy napot.
Én közben Dénest is néztem. A tegnapi nagy elhatározásra aludt egyet, és ez nem tett túl jót neki.
Már megint nem mosolygott. Nagyon komolyan figyelt lefelé, és tudtam, a legkisebb rendellenességet is kihasználná, hogy visszakozhasson.
De odalent minden tökéletesen működött. Az apukája délben tudta meg, hogy a főnökének más sürgős dolga akadt egy külföldi partnerrel, de már megüzente neki, hogy alig várja a másnapi megbeszélést, mert igazán figyelemreméltónak találja az előterjesztését.
Ettől Dénes apukájának nagyon jókedve lett, és láttam, hogy elég volt az őrangyalának egy szót súgnia a fülébe, már felragyogott az arca, mint akinek jó ötlete támadt.
Elment egy virágboltba, és egy szép csokrot vett, aztán sokat gondolkozott egy áruházban az élelmiszerek között. Egy kicsit elbizonytalanodott, de akkor az őrangyala eléje ejtett egy papírlapot.
Mi tanultuk, hogy ilyet csak vészhelyzetben szabad csinálni, de azt hiszem, ezt mindenki vészhelyzetnek tekintette.
Dénes apukája csodálkozva lehajolt, és felvette a szórólapot, amin egy étterem házhozszállítási akciója volt. Azonnal elővette a mobilját, és telefonálni kezdett, még a bevásárlókocsit is ott hagyta az üzlet közepén. Sietett haza.
Otthon megterítette az asztalt, gyertyát keresett. Láttam, hogy az őrangyala se tudta, hol van gyertya, nem szokott ilyenre figyelni, az egyik kisegítő angyal repült el Dénes anyukájának őrangyalához, az mondta meg. Közben megjött a rendelt étel is.
Amire Dénes anyukája hazajött, az asztalon ott volt a vacsora, a vázában a virágcsokor, gyertyák égtek az asztalon, és egy szép zene szólt a CD-lejátszón. Barna mondta, hogy ez az a szám, ami a megismerkedésükre emlékezteti őket.
Dénes nagyon csöndes volt, láttam, hogy nagyon izgul. Megböktem az oldalát, hogy felvidítsam, és megkérdeztem tőle: na, lemenjek helyetted? De most nem nevetett, el se mosolyodott, csak komolyan megjegyezte, hogy ez most nem játék. A leendő életéről van szó. Nem nyaggattam tovább, csak magamban drukkoltam, nehogy meggondolja magát. Igazán nem lenne tisztességes a szüleivel szemben sem.
Éreztem, hogy Barna is feszült, pedig ritkán látni ideges angyalt.
Odalent az este tökéletesen zajlott, Dénes anyukája nagyokat nevetett. Nagyon szép hangja volt, és olyan kedves mosolya. Az apukája is nagyon kedves volt, bolondozott. Jó humora lehet. Szerencsés ez a Dénes, hogy ilyen szülőkhöz születhet.
Megették a vacsorát, aztán táncoltak, közben dúdolták a dalt. Aztán csókolóztak, és elindultak a hálószoba felé.
Hallottam, hogy Dénes mellettem hangosan nyel egyet, és láttam, hogy egy kicsit remeg a keze, amivel szorította a felhő párkányát, ahonnan figyeltünk lefelé.
A hálószobában is égett két gyertya az ágy mellett, így látszott, ahogy Dénes apukája lassan levetkőzteti az anyukáját, és egymást átölelve az ágyra dőlnek.
Ekkor már elkezdett erősödni az a szivárványszínű fény körülöttük, amiből lassan forgó tölcsér lesz, olyan, mint egy színes tornádó, és egyszer csak a vége felér ide, hozzánk. Egy ilyenbe kell minden embergyereknek beleugrania, hogy aztán odalent az anyukája hasában megérkezzen abba a kis csírába, amiből a kilenc hónap alatt felépíti a földi testét.
Barna szólt, hogy Dénes lépjen egy kicsit előrébb, a felhő széléhez, és készüljön az ugráshoz, én meg menjek egy kicsit hátrébb, nehogy én is leszédüljek.
Odalent a szivárványszínek felerősödtek, a tölcsér először lassan, majd egyre gyorsabban forogni kezdett, és szinte ijesztő sebességgel tört fölfelé, mintha alig várná, hogy valaki végre beleugorjon.
Dénesre néztem. Nagyon sápadt volt. Barna a másik oldalán állt, bátorítóan mosolygott rá, de Dénes mereven nézett lefelé.
A szivárványszínű tölcsér egyre közeledett, a szele megborzolta a hajunkat, és hallatszott a jellegzetes hangja is, az egyre hangosabb és gyorsabb kettős dobogás. Tanultuk, hogy ez a két szülő szívverésének a hangja, és amikor teljesen azonos lesz az ütem, akkor ér fel a tölcsér az égbe, és abban a pillanatban kell ugrani, mert akkor van együtt minden esély a boldog emberi életre.
A tölcsér jött felfelé, már szinte karnyújtásra volt. Előrébb léptem, hogy jobban lássak, és így észrevettem, ahogy Dénes arca megváltozik. A korábbi merev elszántság feloldódott, mint aki fontos döntést hozott. Az izmai megfeszültek, úgy látszott, végre ugrani fog.
A tölcsér felért, szinte elvakított a fénye, a szele cibálta a ruhámat, és az egyszólamúvá vált dobogás szinte követelődzően hívott valakit a földi életbe.
Megéreztem, ahogy Dénes mozdult mellettem, és azt is abban a pillanatban tudtam, hogy nem fog leugrani.
El akar menekülni a hívás elől. Utánanyúltam, ahogy hátraugrott, és elkaptam a karját.
Rám nézett, a körülöttünk zajló színes vihar miatt szivárványszínűen csillogtak a könnyek a szemében. Azt kiáltotta: félek, és kirántotta magát a szorításomból.
Meginogtam, a tölcsér szele meglökött, és azt vettem észre, hogy zuhanok bele egy gyönyörű, egyre melegebb örvénybe, a fülemben fülsiketítően dörömböl a dobogó hang, és a színek lágyan átölelnek. Nem volt időm kitárni a szárnyaimat. Úgy éreztem, beleolvadok valami nagyon nagy és nagyon jó dologba.
Aztán csönd lett. És leálltak a gondolataim.
Folyt. köv. Nem tudom hányadik nap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése