*Ovidia, -Csillagemberek, -Csillaggyermeket neveltem,
Gondoltam, mostmár, hogy néven van nevezve a probléma, van diagnózis, nincs más teendő, mint megtalálni rá a "gyógyszert". Azt hittem, hogy csak meg kell találni azt a bizonyos helyet, ahol tudják, hogy mi az autizmus és náluk megvan rá az "ellenszer"=a fejlesztési program.
Azonban, ahogy elindultam ezen az úton, egyre beljebb és beljebb kerültem, egyre szövevényesebb lett ez a terület.
Kiderült, hogy igazából sehol sem tudnak mit kezdeni egy ilyen gyerekkel. Túlságosan hiperaktív, túlságosan öntörvényes ahhoz, hogy foglalkozni lehetne vele. Mindenki hárított. Sőt! Nyugtatóval akarták olyan állapotba hozni, hogy fejleszthető legyen. Én ezt természetesen nem engedtem meg. Ráadásul az is kiderült, hogy szinte senki sem tudja, hogy mi az autizmus és mit lehet vele kezdeni. Nekem kellett felvilágosítanom a szakembereket is. De annak ellenére, hogy tőlem várták a magyarázatot, jól ki is oktattak: "anyuka, maga ne olvasson szakkönyveket, magának nem az a dolga. Hagyja ezt a részt a szakemberekre."
Én pedig látva, hogy a szakemberektől semmit sem kapok, meg egyébként is, szerintem azt olvasok, ami engem érdekel és nem azt, amit mások engednek, vagy nem engednek, az összes fellelhető autizmus irodalmat beszereztem. Egyértelmű volt, hogy nincs kire, mire várni. (A szakemberek védelmében annyit, hogy akkoriban gyerekcipőben járt itt nálunk az autizmus.)
Számomra elképzelhetetlen, hogy egy ilyen horderejű kérdésnek, amelyben személy szerint érintett vagyok, ne nézzek utána és ne tudjak meg mindent.
Közben a lakóhelyünkön találtam egy gyógypedagógust és egy logopédust, akik így, ahogy volt elfogadták Mátét és próbálták korai fejlesztés címén fejlesztgetni heti egy alkalommal, 30 percben, vagy amennyit Máté kibírt.
Igy a fejlesztés java továbbra is ránk maradt otthon. Én és a lányom fejlesztgettük, ráérzés alapján.
Negyedik karácsonyon Lego vonatot kapott, amit nagyon szeretett órákig nézegetni, ahogy a sínen fut körbe körbe.
A Lego és a kerekek pörgetése továbbra is a kedvence volt. Nagyon szerette a rajzfilmeket a tv-ben. A humorra nagyon fogékony volt, kedvenc újságja a Garfield lett.
Négy évesen játékvarrógépet kért és varrt rajta nagyon ügyesen.
Elérkezett az első felülvizsgálat ideje, egy év múlva. Ekkor 1994 volt, Budapestre mentünk, ahol éppen Lego kiállítás volt.
Nagyon élvezte, gyönyörködött a kiállításban. Otthon a saját Legoiból hasonlókat épített.
Azonban, ahogy elindultam ezen az úton, egyre beljebb és beljebb kerültem, egyre szövevényesebb lett ez a terület.
Kiderült, hogy igazából sehol sem tudnak mit kezdeni egy ilyen gyerekkel. Túlságosan hiperaktív, túlságosan öntörvényes ahhoz, hogy foglalkozni lehetne vele. Mindenki hárított. Sőt! Nyugtatóval akarták olyan állapotba hozni, hogy fejleszthető legyen. Én ezt természetesen nem engedtem meg. Ráadásul az is kiderült, hogy szinte senki sem tudja, hogy mi az autizmus és mit lehet vele kezdeni. Nekem kellett felvilágosítanom a szakembereket is. De annak ellenére, hogy tőlem várták a magyarázatot, jól ki is oktattak: "anyuka, maga ne olvasson szakkönyveket, magának nem az a dolga. Hagyja ezt a részt a szakemberekre."
Én pedig látva, hogy a szakemberektől semmit sem kapok, meg egyébként is, szerintem azt olvasok, ami engem érdekel és nem azt, amit mások engednek, vagy nem engednek, az összes fellelhető autizmus irodalmat beszereztem. Egyértelmű volt, hogy nincs kire, mire várni. (A szakemberek védelmében annyit, hogy akkoriban gyerekcipőben járt itt nálunk az autizmus.)
Számomra elképzelhetetlen, hogy egy ilyen horderejű kérdésnek, amelyben személy szerint érintett vagyok, ne nézzek utána és ne tudjak meg mindent.
Közben a lakóhelyünkön találtam egy gyógypedagógust és egy logopédust, akik így, ahogy volt elfogadták Mátét és próbálták korai fejlesztés címén fejlesztgetni heti egy alkalommal, 30 percben, vagy amennyit Máté kibírt.
Igy a fejlesztés java továbbra is ránk maradt otthon. Én és a lányom fejlesztgettük, ráérzés alapján.
Negyedik karácsonyon Lego vonatot kapott, amit nagyon szeretett órákig nézegetni, ahogy a sínen fut körbe körbe.
A Lego és a kerekek pörgetése továbbra is a kedvence volt. Nagyon szerette a rajzfilmeket a tv-ben. A humorra nagyon fogékony volt, kedvenc újságja a Garfield lett.
Négy évesen játékvarrógépet kért és varrt rajta nagyon ügyesen.
Elérkezett az első felülvizsgálat ideje, egy év múlva. Ekkor 1994 volt, Budapestre mentünk, ahol éppen Lego kiállítás volt.
Nagyon élvezte, gyönyörködött a kiállításban. Otthon a saját Legoiból hasonlókat épített.
